Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. Ez a juhász minden nap kihajtotta nyáját a falu közelében lévő legelőre. Ám mindig mikor a juhokkal volt, szörnyen unatkozott. Mit is tehetne az ember, mikor nincs más dolga, mint reggel kihajtani a jószágot, majd este hazahajtani.
Történt egyszer, hogy a juhász úgy elunta magát, hogy az az ötlete támadt, hogy valahogy társaságot szerez magának. De hogyan is tehetné?
- Farkas! Farkas! - kezdett el kiáltozni hirtelen. A nagy kiabálásra odaszaladtak a falubeliek, hogy végezzenek a nyájat tizedelő bestiával. Igen ám, de mikor odaértek, a farkasnak hűlt helye volt, s a juhok közül sem hibádzott egy sem. Kérdőre vonták a juhász: ugyan, miért kiabált, hiszen farkas itt se közel se távol nincsen.
- Úgy unatkoztam - felelte a juhász. Megmérgelődtek erre a falubeliek, hogy így s úgy, ilyet többet ne csináljon, mert jaj lesz neki. A juhász meg fogadkozott, hogy dehogy fog ő még egyszer ilyet tenni. Így hát a falubeliek dúlva-fúlva visszatértek, ki vissza a földekre, ki vissza a faluba.
Másnap aztán ismét kihajtotta a juhász a nyájat. Legeltek a juhok, de a pásztor - unatkozott. Egyszer aztán úgy elunta a nagy várakozást, hogy ismét kiabálni kezdett:
- Farkas! Farkas! Segítség! - kiabálta, mire ismét összesereglettek a falubeliek, kaszával, fejszével, fokossal a kezükben, hogy az ordast agyonüssék. De - akárcsak az ezt megelőző napon - a farkasnak híre, hamva se volt. Kérdőre fogták hát a juhászt a falubeliek, hogy miért kiabált?
- Úgy unatkoztam - felelte ismét a juhász, mire a falusiak úgy megmérgelődtek, hogy majd' a juhászt csapták agyon a fejsze fokával. Aztán tűrtőztették magukat, s visszament ki-ki a dolgára.
Harmadnap is kihajtotta a legény a juhokat a legelőre, s addig-addig ügyelt ott a jószágra, míg egyszerre csak egy fene nagy ordas farkas jött elő a közeli erdőből. Meglátta ezt a mi juhászunk, s úgy az inába szállt a bátorsága, hogy torkaszakadtából üvölteni kezdett:
- Farkas! Farkas! Segítsetek, mert elpusztítja a nyájat, s engem is!
A falubeliek hitték is meg nem is, mikor meghallották. Nehéz szívvel bár, de mégis csak elmentek a legelőre, hogy elpusztítsák a fenevadat. Mikor kiértek a legelőre, a farkas már erőst fenekedett, majdhogy fel nem falta a juhászt. Épp idejében értek ora a falubelisek, s egy baltával jól agyonvágták, hogy ott helybe' szörnyethalt.
Igenám! A farkas elpusztult, de a juhász... - életben maradt.
