Akár a hold, e távoli glória
A messze elérhetetlenségben
A mennyboltnak e különös holmia
Sötét fekete végtelenségben
Épp olyan vagy Te is: messzi és fényes
Az ég fekete vásznára varrva
Olyan gyönyörű, olyan tüneményes
Saját fénnyel a többit takarva
S én szem-meresztve áhítozhatok rá
Tudton tudva, hogy élten el nem érem
Élhetek, akár az Agg, olyan soká
Nem is néz rám, bárhogyan is kérem.
Így jár mindenki, ki nem a sárba néz,
S ettől lesz keserű szájában a méz.
Szonett No10.
2011.01.16. 12:36 | tpr | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr292587541
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
