Egyetemi tanulmányaim elvégzéséhez szükségem volt a francia nyelv ismeretére. Egy hirdetésen keresztül találtam rá Magdalénára, későbbi franciatanáromra. Novemberben vettem a bátorságot, hogy nekivágjak a véghetetlen francia nyelv elsajátításának, ám a kezdetek kezdetén, tanulmányaim második hónapjának vége felé igen kellemetlen találkozásban lett részem. Reggeli kávézásom során Magdaléna bátyja, a megközelítőleg száz kilógramm izomból és száz mikrogramm észből álló Tamás lépett oda hozzám, meglehetősen dühösen.
- Te vagy a Krisztián?
- Igen.
- Jól hallottam, hogy a húgomhoz jársz franciázni? - kérdezte, miközben nyakán és kopaszra borotvált fején látszólag az összes létező ér kidagadt.
- Igen. Miért, van vele valami baj?
- Még kérded, te anyaszomorító? - mondta, majd lesújtott. Minden elsötétült. Máig sem értem miért vert meg.
Franciaóra
2009.07.29. 09:48 | tpr | 2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr301275100
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mindenmash 2010.06.17. 16:29:17
:D
Viszont a legelején a tanulmányaim és az elsajátítása kicsit sokszor szerepel. Lehetne rajta kicsit kozmetikázni.
Viszont a legelején a tanulmányaim és az elsajátítása kicsit sokszor szerepel. Lehetne rajta kicsit kozmetikázni.
tpr · http://rozmaring.blog.hu/ 2010.06.22. 16:58:31
@mindenmash: Atjavitottam egz kicsit. Most megfelel?:)
