Be kell, hogy valljam, hogy Teleki Pál egyike kedvelt történelmi személyiségeimnek. Természetesen nem tudok róla többet, mint amennyit a kerettantervi anyag megkövetel, azonban mindig is szimpátiával tekintettem rá.

Egyik SG-n, amikor a Horthy-korszakról volt szó - természetesen - előkerült Teleki Pál is. A tanárom, aki tartotta, az egyik Bálint (két Bálint nevű tanárom is van), meglehetősen érdekes körülményeket említett öngyilkosságával kapcsolatban. Az utána maradt két levél tudniillik, ha hihetünk "Bé"-nek grafológiailag nem egyezik Teleki írásával. Természetesen akkor, bár figyelemreméltónak tartottam ezt az észrevételt, azt véltem, hogy - amint mellesleg Bálint is megjegyezte - a levelek rövidsége miatt a fent említett eltérés a véletlen műve is lehetett. Szóval én azt gondoltam, hogy emiatt nem kezdek összeesküvés-elméletek gyártásába, még ha a feltételezés oly kedves is volna számomra.

Ma azonban, hittanon (most két hittanra járok éppen, egy azon napon. Kissé sűrű is olykor), János atya azt mesélte, hogy gyóntatott egy személyt (a nevét a gyónási titok miatt nem árulhatja el, azonban az érintett egyén felesége még életben van), aki állítása szerint Teleki halálának napján két német tisztet látott Telekihez bemenni, majd néhány perccel később két lövést hallott, majd a tisztek sietve eltávoztak. És állítólag egy másik forrás is beszámolt arról, hogy aznap két német tiszt érkezett repülővel Budapestre.

Teleki egyébként előtte való napon gyónt és áldozott (hívő katolikus családba tartozott ugyanis), s másnap cserkészgyűlésre ment volna, ahova beszédet is írt, s áldozni tervezett ott is. Ezek az információk szintén János atyától származnak.

"Bé" emellett kiemelte előadásán, hogy mennyire helyesen, azt nincs jogom megítélni, azonban tény, hogy a katolikusoknak az (egyik) legnagyobb bűn az öngyilkosság, mivel hogy azt lehetetlen megbánni (legalábbis a főbelövést - idő híján). És ez igaz. Mindazonáltal nem először fordult volna elő a történelem folyamán, hogy egy katolikus önkeze által vet véget életének.

Ami érdekesség pedig, hogy hittanon egy olyan srác mellett ültem, akinek a nagyszülei Teleki szomszédai voltak, s azon a bizonyos napon látták Telekit eltávozni otthonról.

No most, ha minden sikerülni fog, utánajárok ennek a dolognak. Persze amennyire az érettségi engedi (egyetemisták, nevetést abbahagyni!). Utánanézek ezeknek a grafológiai kutatásoknak, meg a repülőről szóló eseménynek. János atyában pedig száz százalékig megbízom. Persze egy tudományos munkában az elég rosszul hangzik, hogy "hallottam valakitől, akinek mondta valaki, akinek nem árulhatja el a nevét", de a gyónási titok "megszegetésére" nem vagyok hajlandó, s valószínűleg képtelen is lennék. Viszont az OKTV után szabadon nagy kedvem volna utánanézni a dolgoknak, és akár írni erről egy kis szösszenetet. Úgyis még érvényes az OGYK-s könyvtárjegyem, s egyszer a Széchényi Könyvtárba is el kéne menni.

Mert akárhogy is, aki főbe lövi magát, annak többnyire csak egy lövés szükséges.