Előfordul velem, hogy éjszakai forgolósásom során egy-egy verssor, vagy rigmus hangzik a fejemben és ezeket ilyenkor leírom csendes magányomban. A következő versre igazándiból alig (szinte egyáltalán nem) emlékeztem, így egészen meglepődtem, mikor kezembe akadt a "kézirat". Címet egyelőre nem adtam neki. Olvassátok tehát szeretettel:
A szél ha játszana velem,
én kedvem abban nem lelem.
A náthás hajó ha megáll
a piszkos rozmár vegetál.
