Vér csorgott az arcomon. Egy mocskos falakkal körülvett teremben ültem. Az őrök elmentek, egyedül voltam. A szememen lévő monoklitól és az arcomra tapadt vértől alig láttam. a kezem hátra volt kötve, így képtelen voltam megtörölni az arcomat. Ez volt a második verésem ma. Még hátra volt a "vacsora-verés", ahogy én hívtam. Minden nap. Mint a három étkezés. Komikus. Nevetni lett volna kedvem...
De egyedül voltam és a Falak ijesztően visszhangoztak volna. A Sikoltó Falak. Nem hittem, hogy nevetni is tudnának.
Őrök jöttek be. Az őrök és a Maszkos. A Maszkosnál egy hatalmas husáng volt. Hátbavágott. Elterültem a földön, mint egy szánalmas rongybaba. Már nem is fájt. Köhögve, fuldokolva nevetni kezdtem. A Sikoltó Falak beleremegtek...
Sikoltó falak
2009.09.16. 15:59 | tpr | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr161386488
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
