Ma egy irtózatosan érdekeset álmodtam... Az elejéből csak részletekre emlékszem... Hárman énekelni akartunk, már ott volt a közönség - három ember volt a célközönség, ám mivel valamilyen megfontolásból az aula közepén álltunk, rengeteg ember hallotta volna - de az énekre (sajnos) nem került sor, mert egyik énekesünk hirtelen jobb elfoglaltságot talált magának. Ez még nem is lett volna baj, de emiatt az egyik hallgató megsértődött rám és jól elment. Én még ténferegtem egy keveset, aztán - nem lévén jobb dolgom - felébredtem. De csakhamar vissza is aludtam, hogy egy még érdekesebb álomban legyen részem.
Egy autó után futottam másodmagam. Ugyanis hadifogoly voltam. Egy őserdei ösvényen haladtunk, amikor hirtelen elszöktem, társammal együtt. A rabtartóink egy ideig nem vették észre, de azután mégis csak visszafordultak. A társam mondta, hogy úgyis elkapnak, mert ez meg van írva (mivel történetesen egy 007-es filmben vagy valami ehhez hasonlóban szerepeltünk). De én úgy döntöttem, hogy dacolok a sorssal és a forgatókönyvvel és elkezdtem futni. Egy kis idő múlva egy tengerpartra érkeztem, ami furcsa szürkés-barnás árnyalatú volt. Zsiráfok, bundás tevék és még egy másik (szintén afrikai) állatcsoport álltak a víz mentén. Én ezen meglehetősen elcsodálkoztam, ám aztán rájöttem, hogy ezzel semmi hiba, hiszen Dél-Afrikában vagyok. És ezért van gyapjuk a tevéknek. De nem állhattam meg nézelődni, hiszen üldöztek. A part mellett közvetlenül hegyek álltak - amik valami kopott vászonból készültek. Nagyon meredek volt a hegyoldal, ahol fel akartam szaladni, így az elején visszacsúsztam. Már majdnem feladtam, de üldöztetésem tudatában mégegyszer nekifutamodtam. Szinte már visszaestem, ám az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnom a hegyben. Igen, a vászonhegybe markolva végülis felmásztam a hegy tetején álló fennsíkra. Ott felnézve csodálatos csillagos ég fogadott. Épp le akartam heveredni, de ekkor, sajnos, felébredtem...
