Gyönyörű. Csak ültem és képtelen voltam elengedni. Éreztem, már mikor először megláttam, hogy a sors egymásnak rendelt minket.

Az interneten találtam rá. Szerelem volt, első látásra. Jó ideig csak játszottam a gondolattal, hogy "majd ha...", de most végre elérkezett a pillanat. Képtelen voltam levenni róla a szememet. Egész úton hazafelé úgy szorongattam, mintha megannyi rablógyilkos követne.

De szerencsésen hazaértem. Otthon azt hittem, hogy mostmár kettesben maradhatok vele, de ekkor megérkezett öcsém, aki nem állhatta meg, hogy össze ne tapogassa.

Gyönyörű teleszkóp. Azt hiszem, ez egy olyan alkotórésze lesz kerékpáromnak (sőt, már most is az), amit nem szeretnék lecserélni. Igen. Számomra a teleszkóp-evolúció csúcsa: egy Rock Shox Revelation.

Tehát amikor hazaérkeztem, boldogan kicsomagoltam. Már február közepe volt, mikor végre megkaptam a félig születésnapi, félig önajándékomat. És hallatlanul elégedett voltam vele. Öcsémmel tehát elvonultunk szerelni. Az előző delikvens kiszerelése (Rock Shox Dart3 - jó állapotban eladó...) viszonylag hamar ment, így nekiálltunk a villanyak fűrészelésének. A dolog szépségét az adta, hogy oktalan módon megkértem a bringaboltban, hogy üssék bele a rózsát, én meg majd lejjebb szuszakolom otthon. Mindez rendben is lett volna, azonban olyan sokat kellett vágni, hogy ezt két részletben tudtuk csak megtenni. Pontosabban az első részletet tudtuk, a másodikat pedig tudtam, ugyanis Levente (az öcsém) eltávozott a kétszemélyes szerelőbringádból. Egyedül vágtam tehát az alumínium-csövet, közben eltörtem egy fűrészt, de sikerül megoldani a feladatot.

Nem tudom, mit is mondhatnék még. A szereléssel innentől kezdve sok gond nem akadt. Persze a fűrészeléssel rengeteg idő ment el. Utána viszont örömmel tapasztaltam, hogy pont olyan méretre vágtam, hogy a rózsa sem sérült meg és nem is került túl távol a vágástól. Az aranyközépút. Ezt az örömöt pedig csak tetézte az, hogy a villanyak pont akkora lett, hogy az eddig használt két távtartóra nem lett szükség, így a rugóútnövekedés (az előző teleszkóphoz képest) nem dobtam meg a kormány magasságát. Szóval fülig ért a szám. A poploc is sikeresen a helyére került, a féket is beállítottam - úgy, ahogy - és bár a kilométerórám drótja elszakadt, mégis sikerült összerakni a bringát. És így, az egész részeként még jobb volt. Gyönyörű, anodizált becsúszók, levegős rugózás, poploc, szóval mi szem-szájnak ingere. Olyan jól nézett ki a bringa, hogy - természetesen - nagy hevesen úgy gondoltam, hogy ha már lúd, legyen kövér: súlyomhoz állítom a telót. Teleszkóppumpa híján azonban az egyetlen állítási lehetőségem az eresztés volt. Sajnos a pozitív légkamrát képtelenség sima kerékpumpával fújni (nem fér oda), így amikor azon kaptam magam, hogy kissé többet eresztettem a kelleténél, kénytelen voltam felhagyni a szereléssel és a teleszkópbeállítást másnapra hagyni.

Ezen a bizonyos másnapon tehát, mihelyt hazaértem az iskolából, megragadtam a bringát és elindultam egy benzinkút felé, abban a reményben, hogy az ott található pumpa eléggé kicsi a teleszkópfújáshoz. Mihelyt azonban ráültem az illető kerékpárra, azt tapasztaltam, hogy a 130 mm-es rugóút nagyjából 13 mm-re csökken - ilyen kevés levegő maradt ugyanis a villában. Szerencsére nem kellett sokat menni, míg elértem célállomásomhoz, azonban az érzés meglehetősen különös volt...

A benzinkútnál lévő pumpa - szerencsémre - bevált. Igaz, elszórakoztam egy ideig, amíg sikerült beállítani, de sikerült. Otthon még - kézi pumpával - ráfújtam a negatív kamrára, és onnantól kezdve minden tökéletesen működött.

Mit is mondhatnék még? Azt hiszem, ez az egyik legjobb alkatrész, amit valaha is használtam. Hihetetlen jó vele menni. Remélem, hogy a rablógyilkosok is meghagyják nekem ezt az örömöt...