Rozmaring

Ma, a tegnapi késés miatt egy negyed órával korábban keltem és igyekeztem mindent gyorsabban csinálni, aminek az lett a vége, hogy kilenc előtt már a suliban voltam (nem tudom, említettem-e, de a tanítás fél tízkor kezdődik). A fennmaradó időt arra használtam fel, hogy az Europassos ügyintézőnek válaszoljak (ugyanis a díjkiosztó alatt véletlenül épp Oxfordban fogok tartózkodni). Ez elég mókás volt, mivel itt a gépeken nincs ékezetes betű, ráadásul az y/z problémám továbbra is fennáll, szóval jó mulatság, férfi munka volt összeollózni az ékezetes betűket régebbi levelekből. Ezután következtek az órák. Az első órát Aaron tartotta, a másodikat Steve, akinek hiányzik egy foga az alsó fogsorából, mert mikor Portugáliában volt (nem rég) egy szörfdeszkával kiverte valaki a fogát. Ha jól értettem. Ha nem, akkor elmondhatnom, hogy ha angoltudásom nem is, de képzelőerőm van. Erre az órára házifeladat volt, hogy olvassunk el egy cikket és írjunk róla. Mint már említettem, én egy Yahoo-s cikket olvastam a "legtömősebb" ételekről. Szóval amitől legjobban eltelsz. Csak a rend kedvéért leírom az első tízet:

1. Krumpli
2. Hal
3. Zab/zabkása/zabvalami
4. Alma és narancs (!)
5. Teljeskiörlésű búza
6. Marhahús
7. Bab
8. Szőlő (!)
9. Korpás kenyér
10. Pattogatott kukorica

Mindezen órák után ebéd, majd délutáni óra következett a régebben már említett, de nem nevesített Jennyvel. Hát, ma is nagyon elemében volt. Meg persze a kedvenc olaszom is, akinek sajnos nem tudom a nevét. A másik olasz épp Londonban van a barátaival és ünnepli a születésnepját. De ez az első, hát ez valami elragadó: szerintem már van harminc éves, de olyan, mint egy kisiskolás. Állandóan vigyorgok, mikor beszél (attól félek emiatt, hogy megsértődik. Sajna. De nem tehetek róla... Na jó, de, de nem annyira...)
Órák után részt vettem a soron következő Social Activityn, ami abból állt, hogy elmentünk a New College-ba, ami a nevével ellentétben igencsak régi (egyik faláról említették, hogy az volt a városfal a 12. vagy 13. században). Mellesleg ha jól tudom, itt forgatták a Harry Potter egyes részeit. De ami ennél viccesebb, az az a lépcső, ami ilyen... hát hogy is mondjam... a jó szó a puttyogó lenne, habár ilyen kifejezés nem létezik. Mindenesetre ilyen puttyogó visszhangot ad, ha előtte tapsolsz. No mindegy.
A kollégium-látogatás után elindultunk visszafelé. Út közben kiderült, hogy Anglia továbbjutott a VB-n, úgyhogy mindenki boldog volt. Ennek örömére én elbúcsúztam mindenkitől és hazamentem. Itthon megvacsoráztam Duffy nénivel, aztán elindultam vissza, hogy kirúgjunk egy kicsit a hámból a többiekkel. Hisz ismertek. Én ilyen vad suhanc vagyok. A buszon közvetlenül mögöttem két magyar ült, ami nagyon feldobott (beszéltünk is pár szót), és még az sem vette el a kedvem, hogy a találkozási ponton nem volt senki. Végül elindultam a Red Lion felé, mikor szembementem Anna-val. Akkor visszamentünk a találkozási ponthoz, ahova nemsokára befutatt Marine, így hárman elindultunk ismételten a Red Lionba. Mikor odaértünk komor emberek vártak az ajtó előtt, akik - miután megtekintették a személyimet - azt mondták, hogy tizennyolc éves kor alatt "No alcohol, no sex". Így. Persze egyből mindhárman biztosítottuk őket, hogy én ugyan nem, de nem hitték el. Ez van, ha Anglia meccset nyer. Ha vesztettek volna, biztos beengedtek volna. De sebaj, elindultunk másmerre, és közben megérkezett Jon. Vagy Jan. Igazából nem tudom, hogy hogy írja baszkul. Mindegy. Szóvel vele együtt elmentünk egy biztonságiőrmentes pubba, ahol ők ittak egy-egy sört (pontosabban Jon kettőt) én meg egy narancslét. Onnan átmentünk egy másikba, ahogy ugyanezt ittuk, majd én elindultam, hogy elérjem a 23:10-es buszt. Hála az égnek az meg is érkezett, én meg jól hazajöttem. Még van egy csomó házim, de asszem, hogy a buszon meg szünetben fogom megcsinálni...