Riesenbach Iván. Született 19.. ... .., Budapest. (Kis megszakításokkal) Nem élt: 20.. ... ..-ig.
Egy jövendőbeli sírkő képe. Szomorú látvány lesz. Hervadt virágok, elkopott kiírás, gyomnövények. Vagy hervadt virágok se. Ki vinne. Ő nem élt. Megszületett és meghalt, de nem élt. Leszámítva egy-két rövid percet neméletéből, Riesenbach Iván nem élt.
Körülötte emberek születtek, éltek és haltak meg, ő azonban nem. Csak volt. Bár ez sem a legjobb szó erre. Nem volt. Csak annyira, mint egy darab kő. Nem csinált semmi figyelemre méltót. Nem lógott ki a sorból. Sőt. Bár nem fognak rá emlékezni. Jelentéktelen és mégis bosszantó figura.
Hiába volt ott, lesz ott az orra előtt bármilyen jó lehetőség, nem látta meg soha, és nem is fogja. Hiszen nem él. Olyan, mint egy csukott szem, egy süket fül, egy néma száj. Használhatatlan. Értelmetlen. Reménytelen.
Az ilyen embereknek (ha ugyan ember ő egyáltalán...) mondja a navigációs berendezés, hogy "Újratervezés".
Újratervezés... Iván életét újra kellett volna tervezni. Pontosabban elölről kezdeni valahonnan. De honnan lehetett volna?... Talán amíg nem tudott beszélni?... Talán amikor még nem voltak gondolatai?... Talán a születésétől?... Vagy onnantól, mikor megfogant?...
Érdemes volt-e megszületni?... Ezért?...
Újratervezés?... Bár, jobban belegondolva úgysem értette volna meg.
Egy sírfelirat.
Riesenbach Iván. Született 19.. ... .., Budapest. (Kis megszakításokkal) Nem élt: 20.. ... ..-ig.
