Ha felkelek, s rád nézek,
Nem tudom már, mit érzek:
Szerelmet, mely nemrég élt,
Vagy annak az emlékét
Mosolyogsz, de jól tudom,
Ha tehetném megrúgom
Magamat, hogy még hiszek
- Ostobán a semminek
Hazudtál vagy kíméltél?
Mindegy már: elítéltél
Véget ért egy lázálom
Nem is tudom. Sajnálom?...
Kiábrándulás
2010.09.24. 23:59 | tpr | 5 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr802321500
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dhor · http://dhor16.gportal.hu 2010.09.25. 20:44:57
annyira ismerős...
egyértelműen jó lett. nagyon.
egyértelműen jó lett. nagyon.
Dhor · http://dhor16.gportal.hu 2010.09.25. 20:50:16
szóval azt hiszem a legjobb.
Dhor · http://dhor16.gportal.hu 2010.09.25. 21:54:32
nem tudom, miért... nem hinném, hogy formai megoldások miatt, csak a gondolat... emlékeztet valamire.
luc. 2010.10.14. 20:49:31
na ezt a verset nem tudom megnyitni kb másfél hete, ill. mostmár ugye sikerült. érdemes volt próbálkoznom:)