Na, a tegnapi ki nem mondott tervem elég hamar kiderült, hogy - nagy valószínűséggel - nem kerül megvalósításra. Szóval szép és nagyszabású terv volt, csak mihelyt elkezdtem utánaolvasni a dolgoknak, rögtön rájöttem, hogy ehhez én sajnos elég tudatlan vagyok... Meg közbejött egy másik dolog is, amire pedig részben számítottam, de nem voltam biztos a dolgomban.
Na, de most már nem húzom tovább az agyatokat. Szóval a lényeg, hogy - amint a címből is következtethettetek - a nagy tervem az volt, hogy miután most úgyis az egész hírközlés "alkotmány-lázban" ég, írok én egy saját alkotmányt. Persze, mint szoktam, előre megterveztem az egészet, hogy minek kellene utánaolvasni, meg ilyesmik. Azonban akadt egy két gubanc: például az, hogy miután letöltöttem a ma érvényben lévő magyar alkotmányt, csakhamar rájöttem, hogy egy ehhez hasonló dokumentum megfogalmazására nem hiába alkalmaznak jogászokat. Persze nem azt akarom mondani, hogy azt terveztem, hogy leülök szobám magányában és írok egy alkotmányt, azután csókolom, hanem hogy az - általam máshogy megtervezett részeket - átírom.
Azonban ma megtudtam, hogy a történelem OKTV-n továbbküldhető lett a dolgozatom (ez természetesen azt jelenti, hogy mihelyt a javítók megtekintik a szakirodalommal kapcsolatos kérdéseket, rögtön rádöbbennek, hogy ez nem jut be a második fordulóba...), sőt, az idkolából indulók közül csak a mi osztályunkban született továbbküldhető dolgozat, ráadásul aki csak megjelent az OKTV-n az osztályból, az mind továbbküldhetőt írt. Na, de a további belebonyolódást és szóismétlést elkerülendő, a lényeg, hogy - igen csak sok szerencsével - az is megeshet, hogy alkotmány helyett egy 20-30 oldalas esszét kell írjak az 1860-1867 közötti magyarországi közjogi elképzelésekről. Ami azért időigényes móka.
De ez még a jövendő kérdése. Egyelőre még azt sem tudom, hogy az általános kérdéssorban hány pontot kaptam (csak annyit tudok, hogy legalább 75%-os az eredményem).
Térjünk tehát vissza az alkotmányra. Ha már ki nem dolgozom, legalább leírom, hogy mi lett volna a terv, meg az ötletem - még ha jórészt összeollózott is a dolog. Hátha valami jogalkotó erretéved és rájön, hogy egy zseni vagyok. Persze ez kevésbé valószínű, de azért hátha...
Tehát a tervezetem szerint elolvastam volna a mostani magyar alkotmányt, Kossuth kütahyai alkotmánytervét és/vagy a Dunai Konföderáció tervét (ezekkel közelebbi kapcsolatba az OKTV szakirodalmi részében kerültem. És azt kell mondjam, hogy akármennyire is ellenszenves nekem Kossuth ténykedésének nagy része - NEM erőfeszítésének és erőbefektetésének! A céljait tisztelem és becsülöm, csak szerintem (amennyire a történelemkönyveken keresztül betekintést kaptam a dolgokba) sokszor rosszul döntött, szeményes indítékokból kifolyólag -; azt kell mondjam, hogy - ugyancsak amennyit a szakirodalmon keresztül láthattam belőle - nagyon rokonszerves terv. Még akkor is, ha talán kivitelezhetetlen lett volna. Az ötlet és a célok nagyon tetszenek), valamint az Egyesült Államok alkotmányát. (Hűha, milyen hosszú és bonyolult mondatot sikerült alkotnom. Ha megértettétek, szóljatok...) Utóbbit - bevallom - azért, mert bele vagyok esve Amerikába. Sok szempontból meg nagyon visszataszítónak találom, de részben nagyon rokonszenves ország. De erről most ennyit.
Szóval ezek alapján akartam összedobni egy újat. No meg persze az alapján, hogy az én kiskorú fejemben milyen gondolatok alakultak ki. Természetesen nagyon valószínű, hogy amit írtam volna, nem felelt volna meg az elvárásoknak, de azért leírnám a fő elveimet.
Ehhez persze még érdemes elolvasni ezt a cikket, amit a napokban olvastam és megragadta a képzelőerőmet. Szóval - nem tudom, pontosan milyen megfontolásból ugyan, de - kicsiny gyermekkorom óta mély érzések fűznek a kétkamarás parlamenthez. Valami romantikus elképzelés élhet bennem erről, amit eleddig nem tudtam kiirtani. És persze, amikor felötlött bennem az, hogy milyen mókás dolog volna írni egy alkotmányt, rögtön az jutott eszembe, hogy az én elképzelt Magyarországomon a parlament biztos kétkamarás lenne. Persze amikor ezt felvetettem nővérkémnek, rögtön lehűtött azzal a kérdéssel, hogy "És mégis mire lenne jó egy második kamara?" És valóban. Rengeteg dolgot megbonyolítana és funkciótlan lenne. Ráadásul a Dunai Szövetség tervét és a kütahyai alkotmányt sem találátam meg sehol (persze csak elég felületes keresést folytattam le), így semmilyen életképes viszontválaszra nem futotta a feltett kérdésre. Azonbana fent már említett cikk ezen változtatott. Amint a szerző is írja, egy, a nemzetiségekkel és határon túli ügyekkel foglalkozó kamara felállítása talán megoldana egy-két olyan problémát, amit eleddig különböző okok miatt nem sikerült. Másrészt pedig megoldódna az a gond is, amit a határon túliaknak adandó szavazati jog kérdésének tárgyalásakor mindig felmerül: mégpedig az, hogy így nem kellene attól "rettegnie" a határon túli magyarsággal kevésbé jó kapcsolatot ápoló oldalnak, hogy jönnek majd milliószámra a határ másik oldalán rekedt magyarok és a másik pártra szavaznak.
Szóval így megoldódna ez a gond. Persze én lehet, hogy 66-nál kevesebb - nevezzük így: - második kamarás képviselőt kérnék. Bár nem tudom, hogy ez mi alapján dől el. Az viszont biztos, hogy (és amint ezen már változtattak is,) 386-nál jóval kevesebb képviselőt engednék az első kamarába. Ha jól tudom, a mostani terv szerint nagyjából 200 lesz (vagy pont annyi), amivel egyet tudok érteni.
A másik gondolatom az volt, hogy köztársaság helyett lehetnénk alkotmányos monarchia. Amiért ezt gondolom, az az, hogy - véleményem szerint - ha van egy olyan személy, aki - társadalmi rangjából kifolyólag is - nagyobb köztiszteletnek örvend, az hatékonyabban tudna eljárni egy-két esetben. Úgy gondolom, hogy egy azonos jogokkal rendelkező köztársasági elnök és egy király (persze a háta mögött egy alkotmányos rendszerrel ugyebár) közül utóbbinak nagyobb hatása van. Nagyobb tekintélye.
Azonban ezt az ötletet elég hamar elvetettem, mivel - persze nem ismerek elég embert, de - a mai közéleti személyek közül nem ismerek egy olyan személyt sem, akire azt mondanám, hogy "igen, őt szívesen látnám a >trónon<"... Viszont éppen ezért arra gondoltam, hogy a köztársaság elnökének erősebb jogosítványokat lehetne adni. Hogy mik lennének ezek, azt egyelőre nem találtam még ki, mindenesetre azt hiszem, hogy amint ez a rendszerváltás óta eltelt évek egy-két eseménye után láthatóvá vált, a néha tenyérbemászóan pofátlan helyzetekkel szemben a köztársasági elnök jogkörétől fogva teljesen tehetetlen.
És szintén a köztársasági elnökkel kapcsolatban: én szívem szerint úgy alakítanám át a rendszert, hogy ez a tisztség is népszavazással legyen választható, ne pedig az Országgyűlés válassza.
Nagyjából tehát ez a két főbb pont, amiben én változtatnék. Persze nem értek hozzá (jó, de akkor miért is írom?...), de laikusként így látom a dolgokat. Szóval ez egy tudatlan tizenhétéves röpke ötlete, nem kell komolyan venni, csak gondoltam, hogy ha már megemlítettem, akkor legalább elmesélem, hogy mi volt a terv.
