Vártam a templomban ülve,
Lélekben felkészülve,
És néztem, mikor kel a nap,
Amíg bejött a pap.
S a hangulat, mi átitat,
Kezdődött az áhitat
A templomban, mint rendesen
Páran ültünk, csendesen.
Merengni támadt hajlamom,
E hűs téli hajnalon,
Ám sírón, fájón fölremeg -
Csöndem harang törte meg.
És halkan, lágyan az égnek
Csendült hajnali ének.
Az orgona mélyen búgott
Kinn a hideg szél zúgott.
S végül a prédikáció,
Rámutatni, hogy mi jó,
Hív füleket keresve kelt,
Szidott, óvott, esdekelt.
Majd ima jött és áldozás.
Lelkekben a változás
A tél e hűvös hajnalán
Érni most kezdett talán.
És vége volt és vége lett,
A nap felemelkedett,
Hozzánk elért a fény szava
S így indultunk el haza.
