Egyszer ember lehettem
Mert, lehet, elfeledtem,
De bennem, fejemben
Egyszer-egyszer meglelhetem.
De egyetlen-egyet egyszer sem feledtem:
Reggel erre kelek, este ezzel fekszem
Percek, hetek, ezredek mentek el felettem
De fejemben feldereng fekete szemed
Elvesztettelek, elveszejtettelek.
S kereshetlek rettegve,
Meg nem lelhetlek semerre se:
Elmebeteg eretnek lettem
S remegve reszketve esdeklek
De te felejts el teljesen
Engedj el, s menj el messze
Merre meg nem lelhetlek
Eszembe neved ne derengjen
Kezedre kezem ne tehessem
s verseket se engedj zengenem
Menj, menj! Eleresztlek.
Ez egyszer nem megyek veled,
Mert ez lett elrendelve nekem:
Eleresztenem, melyet szerettem
Messze, merre sem ember gyermeke nem leledz
Sem legekben nem lebegnek repkedve
Merre nem megyek egyszer sem epekedve
Merre eszem engem nem kerget, nem edz
Esengek, elmebetegen, fejvesztve
Menj, menj, mert nem lehetek veled,
Menned kell, ez rendeltetett!
Rendeltetett. Mert szerettelek.
Lehetetlent nem tehetsz,
S lehetetlent nem tehetek
Sem erre, sem emerre nem mehetek
Egy szeglet kell nekem,
Egy szegletecske, merre elheverhetek
S merre teljesen elfeledhetlek.
