Először is: nagyon mérges vagyok. Az alábbiak valószínűleg rajtam kívül senkit az ég világán nem érintenek, tehát nem is kell tovább olvasnotok. Mert most dühöngeni fogok. Nagyon.

Szóval, akkor elkezdeném sorolni a problémáimat. Csak hogy el ne feljtődjenek.

Minden a jelentkezéskor kezdődött. A néni irtózatosan tapló volt velem. Lekezelő és bunkó. Másrészt meg hülyeségeket beszélt. Azt mondta, hogy elég, ha valaki más visszaviszi a jelentkezési lapomat, nem kell személyesen visszavinni. Persze másnap erről már olybá tűnt megfeledkezett, ugyanis nem fogadta el a jelentkezési lapot, így bevittem én, személyesen, bár lett volna más dolgom is... Nem baj, elfogadom... Csak rosszabb ne legyen...

De lett.

Záróvizsga eredményt kellett vigyek nekik. Mihelyt tehát megvoltam a vizsgával, bevittem a kivonatot (persze, fénymásolva, hiszen az eredetit az én sulim megtartotta. Beértem. Fájt a lábam és bebicegtem, sietve, hogy még elérjem az ügyfélszolgálatot, ami persze nagyjából akkor zár, amikor én végzek a suliban. Persze ez költői túlzás, de a hangsúly itt a fájos lábamon volt.

Szóval beérek és mit kapok: hogy nem hiteles a másolat. Pecsét, aláírás - ugyan, az kit érint?! -, de nem hiteles. És amikor csodálkozással vegyes bosszúságomnak egy arckifejezésben(!) (meg sem szólaltam!) adtam hangot, akkor odalöki nekem, hogy ne vágjak arcokat. És hogy nyomatékot adjon szavának, azt mondja, hogy amúgy sem tudja, hogy nyelvi előkészítőbe járok-e vagy sem. Mondom neki, nem, nem nyelvi előkészítős suliba járok. Erre ő: hát ezt bárki mondhatja. Mire én: de hiszen ott van a jelentkezési lapomon. Nos, erre már ő sem tudott mit mondani. Mert hát akkor mégis mi a fészkes fittyfenének töltöm én ki azt az átkos jelentkezési lapot, ha úgysem hiszik el, amit ráírok?! Következőre egy étlapot adok nekik... A másik meg, hogy az iskolatitkároknak VAN hozzáférésük ahhoz, hogy melyik iskola nyelvi előkészítős és melyik nem. De ezen már fent sem akadtam. Megkérdeztem, hogy akkor mi a megoldás. Azt mondja, küldessem el a sulival faxon. Rendben.

Másnap megkérem a mi bájos iskolatitkárunkat, hogy legyen szíves elküldeni a kivonatomat faxon. Ő bezzeg egy angyal. Halál komolyan, nem tudjuk, hogy mit nyerünk vele. Ha abból a suliból lenne, ahol az imént jártam, nagyjából 290 körül járna a pulzusom minden egyes találkozás után.

De hagyjuk a fejtegetéseket. Jó ég! Most ahogy erről írok, érzem, hogy a tarkómon kiduzzad az ér!

Szóval a mi kedves és jóindulatú titkárnőnk elküldte annak a visszataszító nőnek a záróvizsgám kivonatát. Faxon. Ahogy kérték. Azt hittem minden rendben. Azután csodálkoztam, hogy egyik szünetben miért integet nekem az osztályfőnököm.

Azt hittem, lehidallok: a faxot sem fogadták el.... Helyette kellett nyomtatni egy lapot, amit a jó igazgatónk aláírt és ami szerint igen, záróvizsgát tettem és mehetek érettségizni.... Ezzel ismét bementem (hála kedves osztálytársamnak) autófuvarral. Most persze vigyorgott a néni, mint a vadalma.

Azután teltek múltak a napok. Megvolt az érettségi. Lehetett volna jobb is, ha nem vagyok figyelmetlen. De ez most nem számít. Jó lett és a levelemre maximális pontot kaptam, tehát úgy éreztem, hogy minden rendben, a kezdeti gondokat most kiegyenlítettük.

Azután jött a szóbeli. Amire biztosan emlékszem, hogy a "szituációs gyakorlatnál" a második kérdés után (a háromból, amit kötelezően meg kell beszélni), azt mondta a tanár, hogy jó, megkaptam a munkát, menjünk tovább. És fogadni mernék, hogy ezért is lehúztak pontot. Ugyanis a 96%-os írásbelim után a szóbelire 78%-ot kaptam! Persze, lehet, hogy nekem nagy az arcom, de nem hiszem, hogy miután az elvileg B2-es nyelvvizsgám asszem 88%-os eredménye után lehetséges az, hogy egy elvileg jóval könnyebb B1-es szintű középszintű érettségin ennyit bukjak. Az írásbelin összesen négy pontot buktam a 117-ből (abból egyet figyelmetlenségből. Ha az nincs, akkor csak a nyelvhelyességi részben van hibám), míg a szóvelin 33 pontból 7-et bukva csak 26 pontot szereztem meg.

Szóval úgy érzem, hogy itt valami ordenáré nagy disznóság van a dologban. Mert ennyire rossz biztosan nem voltam. Érdekesség még az is, hogy osztálytársam, aki velem együtt érettségizett, szintén ennyit kapott a szóbelijére. Az már más kérdés, hogy neki így 92%-ból lett 90, nekem meg 96-ból 92... Rendben, vonjanak le pontot. De akkor elégedjenek meg 3-mal, mert akkor legalább lejjebb nem megy. Asszem. De azért négy százalékot lehúzni... Ez már gusztustalan.

Attól tartok, hogy a legnagyobb hibám mind közül az volt, hogy nem a THAN KÁROLY tanulója vagyok.