Valahol Budakalász felett
Bandukoltunk csöndesen.
Csak néha szóltunk, kérdve,
A választól félve.
Beszéltél, s nem szóltam közbe sem
És hallgattuk a szelet
Valahol Budakalász felett.
Valahol Budakalász felett
Messze mindentől jártunk,
Ázva-fagyva teljesen,
Jég ajkkal, szederjesen
És bíztatásra vártunk,
Hogy megtörje a jeget
Valahol Budakalász felett.
Valahol Budakalász felett
Egymást meg nem értve,
Csak félszavakkal s félve
S szemünkkel beszélve,
- Félholtan vagy élve? -
S szidtam a latyakos telet
Valahol Budakalász felett.
Valahol Budakalász felett
Jártunk, de vajon miért?
A Rég elfeledett árnyképe volt,
Mit a sors, ím előkotort,
S mit, mondd meg, ki ért?
Csak egy szót, vagy felet?
Valahol Budakalász felett.
Valahol Budakalász felett
Korlátok és körülményeskedés
Közénk rút falat vont,
Amit erővel le nem bont
Semmi erő vagy ténykedés
- S a megoldás mi lehet?
Valahol Budakalász felett.
Valahol Budakalász felett
Sétáltunk és szenvedtünk.
A szavaktól és a tájtól,
Amit feltárt a távol,
S végül haza keveredtünk,
S elfelejtem, milyen volt veled
Valahol Budakalász felett.
Valahol Budakalász felett...
2010.12.03. 19:42 | tpr | 4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr172491290
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lucaorsolya 2010.12.05. 15:15:25
egyre jobban tetszenek a munkáid! egyfelől jó erre járni, bár az utóbbi időben nem reagáltam, de azért gyakran felnézek ide, és mindig nagyon örülök az új bejegyzéseknek. engem is inspirál, időnként egészen mélyen megmozgat amit írsz, vagy mert rátalálok egy ismerős érzésre, vagy mert nagyon megfog egy két szó, fordulat, rím, poén... elindítja lírai fantáziám (ó micsoda kifejezés), és úgy érzem tőle, most azonnal le kell ülnöm írnom.
másfelől úgy érzem egyre jobban megtalálod a kifejezéseket, egyre jobban eltalálod a ritmust, a formákat. a rímeid is egyre "folyékonyabbak", érdekesebbek, és ki tudod kerülni a közhelyeket (persze ez eddig is ment) vagy hogy egy egy szó túl erőltetett legyen!
és akkor most erről a versről konkrétan!:)
egyrészt amit fent írtam az mind igaz rá. nagyon erősek a rímek, úgy értem, hogy nem bicsaklik meg, jó a képlet, illik a témához. van lüktetése. ahogy sokadszorra olvasom végre sikerül rájönnöm, miért tetszik annyira a felépítése: nem enged magába. egyfelől leírod, átadod ami történt, de mindig visszahúzol, mindig eltávolítasz magadtól, az érzéstől, és ez még jobban felerősíti a vers hangulatát: a szótlanságot, a hideget, a feszültséget, az értetlenséget, értelmetlenséget, az egyedüllétet, a távolságot és a falakat, ezek fájdalmát(?).
ez most hosszú lett:) mindegy, a lényeg, hogy folytasd. mindenképp!
másfelől úgy érzem egyre jobban megtalálod a kifejezéseket, egyre jobban eltalálod a ritmust, a formákat. a rímeid is egyre "folyékonyabbak", érdekesebbek, és ki tudod kerülni a közhelyeket (persze ez eddig is ment) vagy hogy egy egy szó túl erőltetett legyen!
és akkor most erről a versről konkrétan!:)
egyrészt amit fent írtam az mind igaz rá. nagyon erősek a rímek, úgy értem, hogy nem bicsaklik meg, jó a képlet, illik a témához. van lüktetése. ahogy sokadszorra olvasom végre sikerül rájönnöm, miért tetszik annyira a felépítése: nem enged magába. egyfelől leírod, átadod ami történt, de mindig visszahúzol, mindig eltávolítasz magadtól, az érzéstől, és ez még jobban felerősíti a vers hangulatát: a szótlanságot, a hideget, a feszültséget, az értetlenséget, értelmetlenséget, az egyedüllétet, a távolságot és a falakat, ezek fájdalmát(?).
ez most hosszú lett:) mindegy, a lényeg, hogy folytasd. mindenképp!
lucuss 2010.12.05. 20:03:16
egyetértek Luca véleményével és elemzésével. Sokszor engem is megihletnek az írások, az más kérdés, hogy mostanság nem ülök le írni (bár rám férne), ezenkívül egy-egy érzésre rátalálok a verseidben és novelláidban is, ami szerintem az egyik legfontosabb dolog az írásban.
tpr · http://rozmaring.blog.hu/ 2010.12.06. 15:01:04
hühühühűűűű...
először is: teljesen meg vagyok hatódva.
pláne hogyha sokadszori elolvasásra is tetszett. az meg, hogy másokat megihletek... hát... tényleg teljesen ... szóhoz sem jutok.
és örülök, hogy tetszik. mert azért valljuk be, nekem is:) bár minél többedszerre olvasom, annál több hibát találok benne, úgyhogy lassan le kéne állnom...
de örülök, hogy tetszik nektek
először is: teljesen meg vagyok hatódva.
pláne hogyha sokadszori elolvasásra is tetszett. az meg, hogy másokat megihletek... hát... tényleg teljesen ... szóhoz sem jutok.
és örülök, hogy tetszik. mert azért valljuk be, nekem is:) bár minél többedszerre olvasom, annál több hibát találok benne, úgyhogy lassan le kéne állnom...
de örülök, hogy tetszik nektek
kristóf90 2010.12.15. 23:13:51
ööö...eléggé elszaporodtak az írásaid, mióta legutóbb itt jártam(ami valljuk be, nem ma volt...), de átolvasva igen sokat belőlük, határozottan kezdenek ( na ez most bedey-s lesz sajnálom) sokkal kiforrottabbak és finomabbak lenni(bedey része lezárva).
ja, amiért ehhez a vershez írok: a felső két Lucának igaza van, ezt már érdemes többször is újraolvasni(most nem az előzőeket akarom bírálni, de tényleg ez szerintem a legjobb tőled amit olvastam)...
ja, amiért ehhez a vershez írok: a felső két Lucának igaza van, ezt már érdemes többször is újraolvasni(most nem az előzőeket akarom bírálni, de tényleg ez szerintem a legjobb tőled amit olvastam)...