Én vagyok az, Uram: apró lény a sárból
Parányi teremtés kit fed az ég-sátor
Én vagyok az, Uram, ismét jelentkezem
S imára kulcsolom össze száraz kezem
Egyedül vagyok most, s olyan nagy a világ
Őserdő közepén egy kis csöppnyi virág
Épp úgy élek én is, napfény is alig ér
És az is csak megtört, halovány és gyér
Virág vagyok, Uram, csöppnyi kókadt virág
Melyből egy falatot minden hangya kirág
Állatok taposnak énrajtam keresztül
Ezt adtad Te nekem, létemnek keresztül
Fohászkodom hozzád: Uram légy irgalmas
Sárból nőtt virágot kérlek, hogy meghallgass
Ha meg is taposnak, hogyha meg is rágnak
Könyörülj Uram a sárból nőtt virágnak
Én vagyok az, Uram...
2010.12.14. 17:46 | tpr | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr592515796
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
