Egy élet keserűsége forr bennem
Bár még fiatal vagyok
Jobb lenne sziklának lennem
Nem bántanának a nagyok
Kőszikla legyek, az való nekem
Csak lenni mélán, véges-végtelen
Egyedül, magányban a hegyen
Hideg, érdes és érzéktelen
Szikla
2010.12.15. 22:38 | tpr | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr432518604
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
