Őneki íródik e rövid szonett
Neki kit szerettem, s később gyűlöltem
S kit szeretek most is, kissé gyűrötten
Bármennyire is nem volt velem "so nett".

Engedd énnekem "el-minnesängenem"
Hogy érzelmeim, mint óriás orkán
Akadtak most szegény költőnknek torkán
S inhalációt kell most beengednem.

És hogyha vége lesz, torkom vörösen
Ordítva kiáltok én örökösen
Hogy nekem ütött az utolsó óra

És Ő válaszol majd nekem ködösen
Zengve és bongva, kacagva s dölyfösen
És kidob engemet a hideg hóra