Halotti tort ülünk ma: egy eszme, egy gondolat torát
Esszük és isszuk sültjeit, borát.
Meghalt. Eltemették.
Egykori szolgái, mint remeték
A fák közé bújva menekülnek a zord harag elől
Mely előtt a régi rend minden fala ledől.
Tüskék közé, tövises bokrokba rejteznek
S füveket, makkokat, bogyókat esznek.
Koplalnak. De élnek.
És félnek.
Szőrcsuhájukat a lombok rángatják
Tagjaikat fájón áthatják
A szerencsétlen halott emlékei, melyeket
Lelkükbe fagyasztottak, mint a jeget
Hogy csak ha égniük kell
A világot fojtó tüzekkel,
Akkor pusztuljon el bennük az emlék
A hajó oldalán jelenjen meg lék
És lassú süllyedés legyen sorsa.
Az életnek sava, borsa
Akkor váljon hamuvá a szájban
Amint a nagy uszályban
A sikoltó utasok a habokba vetik magukat.
S a magokat
Amik régebben az elmében csíráztak
S utána az új rend-lében áztak
S elfagytak a remete szívekkel
S elhaltak a fényes színekkel
Örökre víz alá fojtva
Tűnjenek el a halotti torba'.
