Átlátsz rajtam: jégkristály vagyok
Apró és törékeny, fucsa dolog
Hideg vagyok, fáj ha érintesz
Ha felém nézel, vagy felém intessz.
Hideg vagyok, hideg és üres
Nincs bennem semmi, ami érdekes
Semmi sem vagyok: egy apró kristály
S benne a lelkem jeges-fagyos táj
Kopár és üres, sötét s magányos
Betegség terjed, ezer ragályos
Fertőzés bennem, mint métely emészt
Amit a testem, mint juhot tenyészt
Hogy ha érintesz, apró jégdarabot,
Mint a gonosz úrnő az alantas rabot
Pusztuljak el végleg, ne maradjon semmi
Olvadjak el, vesszek.
Ennyi.
Jég
2010.12.29. 19:47 | tpr | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr282546786
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
