Egyedül akarok lenni, nélküled
És várni, mit a sors nekem leoszt
És ordítva cibálnám a fél füled
Noli turbare circulos meos!-t
Rikoltva bele, mint hajdan ő tette,
Kinek heuréka után később
E szavakkal esett csúnya veszte.
Mi lehetne annál agyba-vésőbb,
Mint megtalálni azt, amit keresel,
És rájönni, hogy már nincs értelme?
Egyik eszméd a másikkal felesel
Hogy miért van az, hogy a két elme
  Külön van, mit te teljes-egynek hittél
  És gondolatod benne nem, csak itt él?