Na, megint történnek velem a dolgok. Például ma voltam írni egy angolfelmérőt, ami szerint pont átcsúsztam volna egy C1-es nyelvvizsgán. Vagy pont nem. Mindenesetre azt hiszem, hogy lehetett volna ennél jobb. Mindegy. A lényeg, hogy mostantól különangolra fogok járni. Ami elég vagányul hangzik.

S miután ezt megírtam, édes öcsémmel és apámmal együtt elmentünk egyet pizzázni, ami szintén vagány dolog. Jól esett. A baj csak az, hogy emellett semmit nem csináltam ma. Szerencsére azért nem kell belepusztulni a tennivalóba, mert gyorsan megvagyok azzal, aminek nyoma kell, hogy maradjon (=házi feladat), a gond inkább azokkal a dolgokkal van, amit elmémbe kellene táplálnom (azaz megtanulnom). Borzasztóan ellustultam, pedig töriből szinten kéne tartsam magam, angolból meg matekból pedig ugrásszerű változásokat kéne elérjek, mégpedig hamar.

Szóval tanulni kéne, nem pedig csak tespedni és nézni, hogy nő a háj a tokámon. Már elnézést a köznyelvi hasonlatért.

Tegnap egyéb iránt elolvastam a Kurázsi mamát. Hát-hát-hát... Nem mondom, hogy a kedvenc darabom. Azt hiszem, regényként sokkal érdekesebb lehetne. Mindenesetre számomra mindig is furcsák voltak a dalbetétek (illetve betétdalok), látszik is, milyen ügyetlenül kezelem őket.

Valamint tegnap beszélgettem. És jól esett. Egyrészt jó volt így hallani a saját gondolatmenetemet (még ha pár részt ki is maradt a történetből, mert annyira szétszórt vagyok, meg van egy-két rész, ami meg úgy hangzik, hogy még én sem hiszem el, nemhogy más...), másrészt pedig jó volt egy, számomra eddig ismeretlen nézőpontból való visszajelzést kapni. Még ha nem is volt olyan bő a gondolataimra való válasz. Szóval kritikát nem kaptam. Lehet, hogy túl félelmetes vagyok. Vagy igazam van. Neeeem.... Olyan nem szokott lenni. Bár igyekeztem úgy elmesélni, hogy nem csak a saját nézőpontomat vettem figyelembe, de miután csak abban az egyben vagyok biztos (vagy néha még abban sem), így nem az igazat mondtam, hanem a tőlem telhető legjobbat.

Mindenesetre jó volt beszélni valakivel, aki szépen és türelmesen végighallgatott. Úgyhogy köszönöm. Hogy azután hogyan tudom megoldani a most több sebből vérző kis életemet, azt majd meglátom. Mert a nemzetközi helyzet fokozódik. Szó szerint. De ezt most hagyjuk. Szóval most viszonylag új életstratégiát találtam ki, mert az előző, amit alig egy hónapja űzök, kezdett kissé már fárasztó lenni. Még ha tudom is, hogy ennek a kis mesének nem úgy lesz vége, mint egy filmben, de szerencsére ez a tudat is segít abban, hogy ismét elkezdjek csak úgy bele a világba élni. A magam visszafogott és alternatív módján.

Szombaton pedig SG-re fogok menni, azután írok egy emelt szintű próbaérettségit. Ezzzazzz....

Szóval most megint tanulni kezdek. Majd. És leérettségizem. És felvesznek egyetemre. Oda, ahova akarom. Oda. Ahova be szeretnék kerülni. Hallod, egyetem? Fel fogsz venni. Értve vagyok?