..., irodalomtankönyvünk szerzőjéhez. Vagy szerkesztőjének. Mindegy. Először is egy kis részletet közlök József Attila Óda c. művének elemzéséből:
A vallomás azonban több és más, mint a lírahagyományból ismert szerelemmondás. A szerelem a vers beszélője számára nem csupán felkavaró élmény, hanem mágikus erő, amely képes feloldani a lírai én kínzó magányát, értelmet adni a mindenségnek és a létnek, illetve lehetővé tenni a világba való harmonikus beilleszkedését.
Na, nekem erről az jutott eszembe, hogy a hányinger is felkavaró érzés. Azután mégsem írnak róla verset. Szóval nem kötekedni akarok (... de, igen, kötekedni akarok...), de szerintem itt nagyon túl lett lihegve ez a dolog. Hiszen minden ilyen nagy szerelmes versben az a lényeg, hogy a szerelem nem csupán egy felkavaró érzés. Na, de ez csak a jéghegy csúcsa. Irodalomórán is olyan mondatok hangzottak el, hogy borzalom.
Persze az irodalomórákat kevésbé kedvelők által gyakran emlegetett közhely, hogy a irodalom maga - belemagyarázás. Én ezzel nem értek teljesen egyet, de miután most ismét elővettem tankönyvemet és kétszer(!) is képes voltam elolvasni a benne lévő elemzést, ezután gondoltam, hogy ebből elég. Szóval ez a pár mondat kiverte a biztosítékot. Mert úgy éreztem, hogy ez gyakorlatilag csupán arra volt jó, hogy három sorral hosszabb legyen az elemzés. Többletinformációval nem szolgált, sőt, érzésem szerint csúsztatott.
De mindez arra van kihegyezve, hogy leközöljem versemet, amit ez az elemzés ihletett. A címe:
Pethőné Nagy Csillához
Hogy ennek mennyi sok az értelme
hiszen ahhoz nem ért elme
hogy mindenféle összevisszaságot fecsegjenek
és soraik lihegőn recsegjenek
minden szép verssor után
- bután.
Kritikusok,
ti IQ-sok
akikből egy is sok
s még több ok
hogy az elemzést abbahagyja,
hisz nem az övé a munka nagyja
mégis néhány elemző
(a szemén napellenző)
úgy szerkeszti meg az esszét
mintha csak a józan eszét
otthon hagyta volna a fiókba',
mint egy madárfióka.
Minden gondolatukat ráerőszakolják
mikor a költők az ibolyát alulról szagolják.
Amit gyártanak, csupa lom,
borzalom.