Két levegővétel közt
Eszembe jutottál
De oly régen volt minden
Hogy már emlék nincsen
Előlem futottál
S én álltam s megremegtem
Két levegővétel közt.
Két levegővétel közt
Szólni akartam
Elmondani, mi bánt
Megbánni minden hibát
Mindent meg akartam
Mit valaha elkövettem
Két levegővétel közt.
Két levegővétel közt
Szólni akartam, de féltem
Hogy már úgyis mindegy
És úgy álltam ott mint egy
Bolond, s ámulva néztem
Amit így meg nem tettem
Két levegővétel közt.
Két levegővétel közt
Utánad akartam kiáltani
Nem törődve azzal, ki hallja
De nem tettem meg, én balga
Magamat így nem tudtam kiváltani
S én némán berekedtem
Két levegővétel közt.
Két levegővétel közt
Jutottál eszembe
De már nagyon rég volt mindez
És érzem, mindegy mit tesz
Én többet nem veszem be:
Örökre megdermedtem
Két levegővétel közt.
Két levegővétel közt...
2011.01.23. 18:15 | tpr | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr372607869
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
