A lírai énem rituális öngyilkosságokat követett el. Nem akar írni többet. Megpróbáltam rávenni, de nem ment. Megadta magát a túlerőnek. Feladta, s fegyvert szegezett önnön melléhez. Könyörtelen volt magával, akárcsak az élet*.
Most kicsit egyedül érzem magam nélküle. De, persze, mindenhez hozzászokik az ember. Még kicsit sajog a fejem - hogy az ürességtől, vagy attól, mert olyannyira telítve van, hogy egy apró gondolat - a gyász? - sem fér bele. Nem tudjuk. Nem tudom. Talán hiányozni fog. Talán nélküle felnövök. Talán nélküle - meghalok.
* - közhelyjelző kigyulladt. Mondatrész megsemmisítve.
