Te szabadítottál fel rabságomból
Tőled szárnyat kaptam, törött szárnyat
Te ébresztettél engem mély álmomból
S rabtartóm helyett szültél új árnyat,
Mely elrabol, eltaszít, megöl - Téged.
És most láncom új: fényes és csörög,
Amint szabadulni próbálok, éget
S már tudom, hogy ez a rabság örök
Béklyóm végig rajtam fog függeni
Szabadulnom teljes képtelenség
És én ostobán szavain csüggeni
Fogok, mint teljes tehetetlenség
   Mert felszabadítód elnyomód egyben
   Csak szépen szól, nem részesít több kegyben