Rozmaring

1.Sok múló pillanat libbent el arcom előtt:fényesek voltak, csábítók mind,és néha nem bírtam magamon erőtés fegyelmet venni, mire ész int, részint.Sok lágy fuvallat, sok furcsa felhősok hamis ábránd, míg az ember felnős bevallom, a hibákba én is beleestemkövetve múló…

Sokat gondolkoztam, míg végül rájöttem hogy mesteri költő miért nem lesz belőlem végig kell csak nézni a nagy művészeken mennyi költői kép, mi versükben terem megannyi hasonlat, aranyos alliteráció metafórák tömkelege, ha ráció nem is mindig terem benne, mégis azt…

Minden vágyam egy szőkített lányki italtól jó sokat hánykívül szőke, belül sötét,húzóra issza a söréthaja, mint a platinaneve mondjuk Fatimade mindez nagyon nem is lényega nyelvén olvad a bélyegminden mozdulata kúlkezével hajába túróriás a szemüvegenem látszik a…

Szeretnék most hideg lennimert az ürességhez a hideg dukálszeretnék átlátszó csönd lennirossz hír szeretnék lenni, s futárki azt elviszis mit mondanak, elhiszihiszen feje kongbenne nem dongsemmi, csak hogy továbbígy lesz egyre ostobább.És ha a fejem kilukad, mint lufivíjjogó hangon…

Múltkor beszélgettem egy lánnyalegy érdeklődő lénnyels bírta tudománnyalés új fejleménnyellepett meg engembár nem volt épp ingemazóta is ezen kell merengnemhabár rá szükség nincsenés elpanaszoltama szókat hosszan szeltemés sok rizsát toltammíg mindent elbeszéltemhogy vajon…

Szeretlek. Nagyon.Túl tűzön és fagyonE gondolat vág agyon.Nem ellenzem. Hagyom.

Most halvány vagyok: szétfolyok, szétoszlok a tájba;A kavicsba, a gyökérbe, a fába folyok,Szürke méreg, alulról, a hidegből jövök;Halvány hidegből, kavicsból, sárból - ölök

Az ősi, sötét dzsungelen - vonatfütty! - hallik általDenevér sivít aképpen éjjelen, mely sötét, mint ez ittHangja kúszónövényen mászik, futóbabon battyog keresztülS - nini! - valaki fekszik a sínen

Hihihi-hohoho mit? hogyan? miért is? - ha volna szíves,különben egy színes ceruza lesz jutalma; jut alma bőven, ne aggódjon agg, ó Djon, te baszk hihihi-hohoho piros az orra híre-hamva porból lesz és porba, hiába a próba nincs itt más semmi hihihi - ennyi üveggömb, trambulin legyél…

Két levegővétel köztEszembe jutottálDe oly régen volt mindenHogy már emlék nincsenElőlem futottálS én álltam s megremegtemKét levegővétel közt.Két levegővétel köztSzólni akartamElmondani, mi bántMegbánni minden hibátMindent meg akartamMit valaha elkövettemKét levegővétel…

Hogy ennek mennyi sok az értelme hiszen ahhoz nem ért elme hogy mindenféle összevisszaságot fecsegjenek és soraik lihegőn recsegjenek minden szép verssor után   - bután. Kritikusok, ti IQ-sok akikből egy is sok s még több ok hogy az elemzést abbahagyja, hisz nem az övé a munka…

Sivatagban állok halálravált arccalS nézem hogyan pereg le szűkre szabott időmMelynek minden homokszeme könnyet csal szemembeÉs szétdörzsöli fáradt, ernyedt testemet.Az idő homokviharában sorvadok anyaszült meztelenSzámat, mi szólana eltömi a szél szemeteS az érdes kavarék…

Akár a hold, e távoli glória A messze elérhetetlenségben A mennyboltnak e különös holmia Sötét fekete végtelenségben Épp olyan vagy Te is: messzi és fényes Az ég fekete vásznára varrva Olyan gyönyörű, olyan tüneményes Saját fénnyel a többit takarva S én szem-meresztve…

Szobrot akartam állítani a ködnek, Kőbe foglalni a végtelent A vihart akartam zablába fogni S betörni a féktelent Ám markomból mint angolna kisiklott S zavaros gondolataimban nem lelem És kaparódzhatok az átkos sötétben Ő csupán játszik velemS temérdek cselt eszeltem ki ellene,…

Te vagy az egyetlenkonstans egyenletem,mégis tele ismeretlenekkel,iksz-ipszilon és kérdőjelekkel.És már a hangulatomat is csak egy szinuszfüggvény tudná leírni,örökös leszállóágon vagyok mégis,mint egy óriás hiperbola,mígnem nulla alá fut ordinátámmajd az egyre csökkenő…

Mint télen gőzölgő csatornafedélLebegtetve páráját az égreÉs várva, amint az végre is felér,Úgy nézi, amíg nem hullik még le:Így várom én is szavamra a választ,Tőled, te néma, meddő Csöndesség.Várom, hogy végül is nekem mit választ:Teljes magány, vagy csöndes…

1.Felkavartam minden génema nagy őssejt turmixgépbenés most óriási a kavarodás, nem tudom hol a fejemmerre lehetez a leletmég ma meglelem.Óceánfenéken fekszemnyomás préseli a testemés nézem, hogy hogyan suhannak mellettem a rájákés hogy haladminden haladó, ceán, végemet…

Ma reggel én felébredtems kerékpárral útra keltemaz idő csípte az arcomtermészettel folyt a harcomnekem amint ott tekertemdolgozott a szellem-kertema koponyámban lent mélyendagályosan és sekélyenmert a hűs frissíti agyamés én azon kapom magamhogy még magamban is rímbenmint valami…

Egyedül akarok lenni, nélküledÉs várni, mit a sors nekem leosztÉs ordítva cibálnám a fél füledNoli turbare circulos meos!-tRikoltva bele, mint hajdan ő tette,Kinek heuréka után későbbE szavakkal esett csúnya veszte.Mi lehetne annál agyba-vésőbb,Mint megtalálni azt, amit…

Neked írom soraimat, habár TeÚgysem olvasod el őket sohaÉs ki tudja, hogy e szenvelgés árt-eAmiről lemondanék én, nohaMostanában ez egyetlen vigaszom.Hiszen már nem akarsz látni többéÍgy ülök itt ezért, félelemtől csupaszon,Szomorúságtól faragott tömbbéVálva, mint…

És néha, egy-egy lélegzetvételnél,Hogy mily üres vagyok, észreveszem,Belül, hova nem látsz, mert az életnél,Amit Te elképzelsz, s felfog eszemCsak egy test vagyok, amit elhasználtálÉs eldobtál, mint egy koszos ruhátTe, aki tőlem messze, fönt álltálÉs eltapostad a szegény…

Te szabadítottál fel rabságombólTőled szárnyat kaptam, törött szárnyatTe ébresztettél engem mély álmombólS rabtartóm helyett szültél új árnyat,Mely elrabol, eltaszít, megöl - Téged.És most láncom új: fényes és csörög,Amint szabadulni próbálok, égetS már tudom, hogy…

Szeretném kitépni szikkadt lelkemetMely összeaszott, megrohadt régenS csillaga alig ragyog az égenÉs már kezdi elhagyni testemetÜrességet érzek, mély ürességetHogy nem vagy itt, hogy nélküled élekÉs minden arcmozdulatodtól félekHogy meggyűlöltél - e gondolat égetÉs már…

Szonett Habsburg Máriához            Szépséges szerelmem, Habsburg Mária, Kiről történelemkönyvemben festmény, E Hans Krell által festett eszményTehozzád szól e keserű ária. Te, kinek a képe könyvemben ragyog Te csodás, Te…

Lila csöndet pengetek víganS tejeskávét iszom híganAz élet így szépLássa a nép,Hogy mosolygok, arcom vidámS dúdolom, hogy tám-ti-támAz élet szép, az élet jóPiros alma, mogyoró.Csillagok közt úszva hideg éjbenA szememben sötét mélyenLáthatod, hogy hogy vagyokAkkor mikor nap…