Rozmaring

Téged nem érdekel, bármit mondoknem érdekel, mindent rontoknem érdekel, apró foltoknem érdekel, üres pontokvége van, vége, vége, végenincs tovább. vége. vége...bárhogy próbálom - végenem megy tovább. nem, nem.fáj mindenemfáj, ha szólsz és fáj, ha hallgatszfáj ha táncolsz,…

Túl sok volt az ismerős, s túl sok az ismeretlen S a sok arc között én is senki lettem Nem vagyok kíváncsi az új alakokra S a régiekben csalódnom kellett sorra Hogy kik vannak mögöttem? mindegy: nem arra megyek Hogy én, a hülye, a kényük bábja legyek Undor van csak bennem, s…

Most nagyon fáj minden, szinte már megbéklyózMost majd megöl minden és már nincs több kiút.Most kezdek rájönni, lassan s szívszakadvaMost, hogy az én hibám, minden ami történtMost már látom, hogy bár könnyű mást szidniMost már tudom, hogy mást kellett volna tenniMost... most…

Átlátsz rajtam: jégkristály vagyokApró és törékeny, fucsa dologHideg vagyok, fáj ha érinteszHa felém nézel, vagy felém intessz.Hideg vagyok, hideg és üresNincs bennem semmi, ami érdekesSemmi sem vagyok: egy apró kristályS benne a lelkem jeges-fagyos tájKopár és üres,…

Halotti tort ülünk ma: egy eszme, egy gondolat torátEsszük és isszuk sültjeit, borát.Meghalt. Eltemették.Egykori szolgái, mint remetékA fák közé bújva menekülnek a zord harag előlMely előtt a régi rend minden fala ledől.Tüskék közé, tövises bokrokba rejteznekS füveket,…

Most velőmig hatol a sötétség,A komor és bús világNem maradt már bennem több reménység,Elhervadt a virágElmémre sűrű, durva köd borult:Életemben nincs más cél,— Hisz nyakamra érdes kötél szorult —Hideg lenni, mint acél

A lelkem egy papírsárkány,De most szélcsönd vanSzívemen rablánc: az ármányS szenvedek — unottan

Miért tetted ezt velem? Indokaid nem értem Ésszel fogni nem tudom Ráncos arcom a vértem Többet helyem nem lelem Társam mi volt eddig: a csönd Egyedül voltam, mint a láng Tudva tudom most már. Tudva tudom most már: Egyedül csak a szemem ráng De maradok, míg le nem dönt Engem a csúf…

Őneki íródik e rövid szonett Neki kit szerettem, s később gyűlöltem S kit szeretek most is, kissé gyűrötten Bármennyire is nem volt velem "so nett". Engedd énnekem "el-minnesängenem" Hogy érzelmeim, mint óriás orkán Akadtak most szegény költőnknek torkán S…

Nagy puszták vettek körül, s a Te emléked Helyzetek és mesék, amit mondtam Néked És ezer és ezer tűnő furcsa árnyék Ami hozzád kapcsol, amit tőled várnék De Te elfelejtesz, elhagytál már végleg Arcod elfordítod, hogy le lásson még meg Szemem, bármilyen módon is szeretném…

Elragadott engem a fűzfapoézis Verseimben csökken a kohézis Csak írom soraim egyet másik után Összefüggéstelenül, bután Csak betűket vések, gyorsan és esztelen S a költészetbe lopakszom nesztelen Kicsikét szétestem én mostanában Nem látok értelmet az Ég tanában Csak dühöt…

Egyedül maradtam, eldobva S üresen, mint a fa odva Kitaszított a társadalom S egyetlen társ a dalom Magányom csöndjében Mely kemény és sötét, mint ében. Kemény a dalom, bántó és érdes Akárcsak a szívem, a kérges, Hisz minden gondolat, amely bennem lakik Egytől-egyig férges…

Egy élet keserűsége forr bennem Bár még fiatal vagyok Jobb lenne sziklának lennem Nem bántanának a nagyok Kőszikla legyek, az való nekem Csak lenni mélán, véges-végtelen Egyedül, magányban a hegyen Hideg, érdes és érzéktelen

Valami furcsa köd borult agyamra Kérlek, hagyj hát magamra Nem akarlak többé látni téged Amíg ez az álom nem ér véget Egy borzasztó rém lett úrrá rajtam S olyat tettem, amit nem akartam Hiába is szánom-bánom most már Büntetésem ím előttem ott áll Le kell tennem most minden…

Én vagyok az, Uram: apró lény a sárból Parányi teremtés kit fed az ég-sátor Én vagyok az, Uram, ismét jelentkezem S imára kulcsolom össze száraz kezem Egyedül vagyok most, s olyan nagy a világ Őserdő közepén egy kis csöppnyi virág Épp úgy élek én is, napfény is alig ér…

Eladom magam fél évre,Vigyen, akinek kellekNő, pénz és hiúságMár nem érdekelnekEladom lelkem fél évreVigye, akinek kellNekem már csak koloncNem bírom idegekkelEladom agyam fél évreVidd ha gondolodTöprengek majd helyettedS te játszd a boldogotEladom kezem fél évreCseréld le…

Két kislány az utcán csókolommal köszönt Engem a vad harag ilyentájban elönt Elönt ám a harag - vagy csupán a kétség? Hogy lehetek tizenhétként ilyen öreg vénség? És akkor egy kis magyarázat:Az történt, hogy épp egy óvoda mellett sétáltam el, ahonnan az egyik öregúr…

Fejedelem lettem - eretnekek fejedelme Fellegek ellen menetelek rettenetes seregemmel Nem tehettek ellenemre - mennem kell Lehetetlen ellenem felkelnetek Eretnek lettem, eretnekek fejedelme Szegezzetek keresztemre!

Valahol Budakalász felett Bandukoltunk csöndesen. Csak néha szóltunk, kérdve, A választól félve. Beszéltél, s nem szóltam közbe sem És hallgattuk a szelet Valahol Budakalász felett. Valahol Budakalász felett Messze mindentől jártunk, Ázva-fagyva teljesen, Jég ajkkal, szederjesen…

Elfolyt a táj, minden elmosódott Csak egy-két ablaktörlő mozog csendesen Ide-oda Ideges léptek gázolnak át a pocsolyán Esernyők futnak tető alá igyekezve Csipp-csöpp Legszívesebben sírnék, hogy az én arcom is folyjon, Hogy elmosódjanak vonásaim teljesen Hogy eltűnjek,…

Most elegem van már S ez nem csupán fanfár Unom minden sorát, Mert a sorát- Hajlás néha oly Ocsmány, hogy sikoly Tör elő belőlem. Semmi stílus, semmi forma A szavak csak odatolva, Össze-vissza van egészen Túlmutat a józan észen. Egy-két hiba a nyelvtanban Semmi rosszat nem lát…

Egyszer ember lehettemMert, lehet, elfeledtem,De bennem, fejembenEgyszer-egyszer meglelhetem.De egyetlen-egyet egyszer sem feledtem:Reggel erre kelek, este ezzel fekszemPercek, hetek, ezredek mentek el felettemDe fejemben feldereng fekete szemedElvesztettelek, elveszejtettelek.S kereshetlek…

Vártam a templomban ülve,Lélekben felkészülve,És néztem, mikor kel a nap,Amíg bejött a pap.S a hangulat, mi átitat,Kezdődött az áhitatA templomban, mint rendesenPáran ültünk, csendesen.Merengni támadt hajlamom,E hűs téli hajnalon,Ám sírón, fájón fölremeg - Csöndem harang…

1 - A meg nem értettEgyedül vagyok, csöndesen Zokogásom senki se hallja Nem zavar a világ zaja sem Nincs, ki bajom magáénak vallja2 - A gyermekCsörgő kell nekem, csörgő, s kiskabát Melybe bújtatnak, mint kisbabát Melybe arcom rejthetem És - ha felveszem - Nem látszik más mint két…

Az ember hő nélkül szoborcsupán; ábránd, botorálom.Várom,látommessze tekintves a távolba intve.Hideg hús mint a hentesnél,nem több ő puszta testnél.Kihűlt, semmi sem hozza vissza,míg az élet vizét nem isszamit elrejt a hegy mögötti kékségalatt terülő ősi mélység.Menj…