Megint egy unalmas reggel. Már elegem van... Mindennap ugyanaz: reggeli; irány a hivatal, aztán haza, tévé és alvás. Lélektelenül, egész nap.

Az ébresztőóra csöngött. Legszívesebben a falhoz vágtam volna, de meggondoltam magam és lenyomtam. A zuhanyzóban megint hideg volt a víz. A pirítós odaágett. Így a szoványosnál rosszabbul indult a napom.

Beültem az autómba. Persze a kormány jéghideg volt, a légkondi meg nem indult. Rosszkedvűen vezettem végig a munkahelyemig. Kiszálltam és elsétáltam a parkolóóárig. Volt egy csomó apróm, rengeteg ötös. Elkezdtem dobálni. Oda se figyeltem, még félálomban töltöttem a gépet. Megynyomtam a "Parkolójegy kérése" gombot. Erre az a vacak visszadobta az összes pénzt.

Valami furcsa érzés lett úrrá rajtam. Hirtelen felkiáltottam:
- Nyertem! - és kezdtem visszaszedni a pénzemet.

Körülöttem a járókelők megálltak és rámnéztek. Nekem könny szökött a szemembe és furcsa vigyor kúszott fel az arcomra. Elindultam az autóm felé, kezemben a pénzzel.

Mögöttem a járókelők közül kivált egy ember és a géphez lépett... Bedobott némi pénzt és megnyomta a gombot.

- A francba! - szitkozódott, mikor a gép kiadta a parkolócédulát. De nem adták fel. Az elsőt félrelökte a második, hogy ő is próbálkozzon. Addigra szép kis tömeg gyűlt össze a parkolóóra körül.

Rájuk néztem. Arcom előbbi torz vigyora szelíd és lenéző mosollyá szelidült. Egy ideig néztem őket, aztán átmentem egy másik órához.