- Ez az ön téglája, uram?
- Igen, sajnálom... Kiejtettem a zsebemből, mikor az erkélyen sétáltam.
- Semmi gond, velem is előfordul olykor.
- Még szerencse, hogy puhára esett. Így legalább nem tört össze.
- Igen. Az a fickó pont jó helyen állt.
A tégla
2009.07.29. 09:50 | tpr | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr701275101
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
