Egy vers. Egy kirándulás után este, megázva Tardoson kötöttünk ki. De nem oda akartunk menni. Ekkor ötlöttem ki az alábbi versikét:
Oh Tardos!
Szívembe kétség mardos
Átáztam én nagyon, ó,
S fázom, mint a nyúzott ló.
2007.03.03.
Oh Tardos!
2009.10.22. 22:11 | tpr | 1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr871468686
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
