- Huhh, nagyon sajnálom öregem, annyira igyekeztem... Hidd el... Én igazán nagyon siettem. Figyelj, tudom, hogy mostmár beszélhetek, de akkor is: én tényleg időben elindultam. Sőt, még korábban is indultam, mint kellett volna, hogy biztosan ideérjek. Úgy siettem, ahogy a lábam bírta.
De közbejött egy két dolog. Nem fogod elhinni. Ha valaki mondaná nekem, én se hinném el. De ez most komoly. Ha nem velem történik, istenbizony nem veszem be, de miután velem történt...
Na figyelj! Szóval: elindultam otthonról, persze jó korán (de ezt már monstam is), de még az út felénél sem jártam, amikor... Neeem, látom, hogy nem hiszed el. Pedig szórul-szóra így történt. De most komolyan... Csak hallgasd végig... Nehezen hihető, de igaz... Szóval elindultam és mikor nagyjából már félúton voltam. Igen, én tényleg időben elindultam, de mostmár hadd mondjam végig.
Szóval félúton voltam, mikor... - tudod, mindig a parton megyek végig. Szóval a parton mentem, mikor elém ugrott... Jó, nem ugrott, na... Repült. Szóval hirtelen elém repült egy óriási repülő hal. Azt hittem, szívrohamot kapok... Hát nem megmondtam, hogy nem fogsz hinni nekem? Pedig így van! Egy hatalmas repülő hal...
Dehogynem. Hemzsegnek a folyóban. Ki mondta, hogy ilyen nincs is?! Hát ha a saját szememmel láttam? Ekkora fogai voltak. Csoda, hogy nem harapott ketté azon nyomban. A szívbaj kerülgetett. Gondoltam, ennek a fele sem tréfa... úgy szaladtam, hogy a lábam se érte a földet...
Nem, én nem repültem, a hal annál inkább... Kis híján meghaltam. Már fél úton voltam, és akkor mi történik?! De ekkor már azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány....
Hogy hogyan szabadultam meg a haltól? Hihetetlen, de igaz. Valahonnan hatalmas forgószél támadt. Nem mondták be? Pedig olyan szél volt, hogy csoda, hogy magával nem ragadott.... Csak a szerencsémnek köszönhetem. Bizisten majd' én is odavesztem... De a hal rosszabbul járt. Hiába próbált menekülni, a szél elvitte, mint légkondi a rossz szagot.
Nem tetszik a hasonlat? Pedig rögtön ez jutott eszembe. Még nem is mondtam, miért. Ahogy kergetett a hal, egy nagy lápban találtam magam. Hogyhogy tiszta vagyok? Ilyet kérdezel? Majd besüppedek a mocsaras talajban, te meg a ruhám felől érdeklődsz? Na szép. De hadd mondjam már, mert soha nem jutok a végére. Szóval egy bűzös mocsárba kergetett a hal. Ha nincs az az inda a közelben, rám keresztet vethettél volna. Nemhogy késve, de soha sem érkeztem vona meg. Úgyhogy inkább hagyd abba a fintorgást.
Szóval egy indában megkapaszkodtam. Mikor aztán elvonult a vihar... Már hogy ne volna mocsár a közelben?! Akkora mocsár, hogy csodával határos, hogy nem érzik ide a szaga. Majdnem utolsó perceimben is ezt szagoltam! Mi az, hogy honnan a tiszta ruhám? Látom nem hagy nyugodni ez a kérdés...
Miután belezuhantam egy ingoványos ... hogy mondják? .... Nem jut eszembe... Tudod, ami a filmekben szokott lenni... Szóval majdnem eltűntem a mocsár és a történelem süllyesztőjében. Már csak az orrom látszott ki... Azt hittem, hogy most aztán vége... De itt vagyok, látod. Az történt ugyanis, hogy arra jött egy csapat őslakos bennszülött és...
Miért kell neked mindenbe belekötni? Ha tudni akarod, igen. Fűszoknyában voltak, és nem lehettek magasabbak százötven centinél. És kihúztak. aztán adtak ruhát, meg egy kád vizet...
Honnan tudnám, hogy honnan volt öltönyük a méretemben? Honnan kéne mindent tudnom? A körülmények áldozata vagyok! Nem tehetek semmiről...
Látom, hogy egyszerűen nem lehet veled rendesen beszélni. Pedig minden szórul-szóra így történt! És a végét még nem is mondtam! Mikor végre megfürödve, új ruhában kivezettek a ...
Nem tudom! Nem értettem, hogy mit beszélnek! Hogy érthettem volna meg a törzs nevét? Elég az hozzá, hogy kivezettek a mocsárból és megmutatták az utat a folyó felé. Én el is indultam, de öt percet sem mentem, mikor hirtelen remegni kezdett a föld!...
Úgy néz ki, hogy ezek a híradósok mostanság elég hanyagul végzik a munkájukat... Esküszöm, hogy földrengés volt. Körülöttem minden összedőlt. Mindenhonnan segélykiáltások hallatszottak. Nekiálltam tehát menteni. Ötvenkét embert hoztam ki a romok alól...
Hogyhogy miért ötvenkettő? Hogy lehet ilyen hülyeségeket kérdezni?! Megszámoltam és annyi volt? Mit nem lehet ezen érteni? Ha harmincnyolcat mondtam volna, elhitted volna? Na látod... Pedig így volt! Persze, hogy hihetetlen. Olyan mint egy akciófilm... Tudtam, hogy nem fogod elhinni. Ezért a biztonság kedvéért felvettem az egészet kamerára.
