2010. Ez az évszám nagyon fontos blogom életében, hiszen 2010. április 1-jén lett egyéves internetes naplóm illetve novellagyűjteményem. Az oldalt (értelemszerűen) 2009-ben indítottam, egy számomra meglehetősen kellemetlen ügyből kifolyólag, amikor is egy novellát írtam. Aze novellát és pár régebbi írásomat tartalmazó lapot - bár az előkészületeket már előbb megtettem - hivatalosan április elsején jelentettem be szűkebb baráti körömben, majd onnan kezdett el terjedni, mint valami csúf betegség. Páran talán véglegesen megkapták, néhányan kigyógyultak belőle, és talán vannak olyanok is, akik még a fertőzés előtt állnak. Mindenesetre örömmel jelenthetem be, hogy a blog túlélte az első évet! Ez sajnos nem mondható el kedves házinövényemre, egy rozmaring-bokorra, ami elhagyta a meglocsolt növények sorát és kiszáradt. De - ezt ugyancsak örömmel jelenthetem be - hogy a második rozmaringom már ott díszeleg az ablakpárkányomon és csak arra vár, mikor jut ő is elődje sorsára.
De hagyjuk most ezt a szívbemarkoló históriát, és térjünk a tárgyra: Először is mindenki elnézését szeretném kérni, akinek beharangoztam, hogy készülődöm a születésnapra. Ez így is volt! Készültem én, de leginkább csak lelkileg, egy-egy szabad percemben, ugyanis az (április) elsejét megelőző hétvégén előadásom volt, mind a két nap (a már emlegetett Dürrenmatt-darab), azután hétfőn nyelvtanvizsga, végül pedig vagyok oly szerencsétl szerencsés, hogy a kötelelezően előadandó osztályszíndarabot rendezem. Ez a három csöppnyi dolog egy kissé sok időmet vette el. A beígért születésnapi szentbeszéd tehát elmarad. A magyarokhoz c. írásom második felét szerettem volna megjelentetni, de csak annyit mondhatok róla, hogy folyamatban van, mint a négyes metró...
Ám térjünk át a számok mezejére: Mi is történt ez alatt az egy év alatt? Az első szám (a kimúlt rozmaring után - természetesen) még a magyarázkódás részhez tartozik. Mint már utaltam rá, illetve észrevehette a Nyájas Olvasóközönség, az utóbbi időben nem sokat írtam, illetve a születésnap is késett. Ez az ok pedig, hogy egy kedves testrészemtől búcsúznom kellett. Hiába, a sors vak... Ahogy az volt belem is (és ha valaki ezután a szóvicc után találkozik velem, akkor attól tartok, én is az leszek). Tehát - és ezt most szomorúan közlöm - meg kellett válnom vakbelemtől. Talán nem a Húsvét a legalkalmasabb erre, ám ami megtörtént, az nem késik, csak múlt. A rozmaringomat tehát belem is követte az örök vadászmezőkre. És bár a műtét 2-án volt, a magyarázkodásomhoz elengedhetetlen. A gyulladást pedig még előtte követtem el.
Most azonban nincs mese, jöjjön a véres statisztika. Ez nem lesz valami érdekes, de essünk túl rajta! A blogomon az elmúlt egy évben több mint félezer (556) kattintás esett. (Azt, hogy mire, azt - engedelmetekkel - nem sorolnám fel.) A hivatkozók tekintetében (a rozmaring.blog.hu után) a blog.hu vezet, 25 kattintással, azt követi a Google, összesen 20-szal, ebből 14 a magyar oldalról (*.hu), és 2-2 a nemzetközi (vagy amerikai? Javítsatok ki... - *.com), a szlovák (*.sk) és román (*.ro) oldalról. Maguk a keresőkifejezések egészen érdekesek, hiszen az általam (egyik) legrosszabbnak tartott írásom, a Betyárbecsület - Szentbeszéd 3 iránt érdeklődtek legtöbbször (ilyen kifejezésekkel, hogy betyárbec; betyárbecsület jelentése; bety; stb.), szám szerint kilencen, és ehhez nem számoltam hozzá a szentbeszéd szóra keresőeket (4). Ezen statisztikákat (a keresésre vonatkozóakat) azonban nem feltétlenül kell komolyan venni, mivel szerintem kissé csal a gépezet. De ki tudja. Például volt olyan hét, amikor 200 feletti kattintásszámom volt, az összesített pedig 500 alatt, ami érdekes...
Folytatva a sort: Számomra meglepő módon 86 darab komment érkezett az év folyamán. Annál is inkább meghökkentő ez a szám, mivel ebből én csupán 21-et "követtem el", a többi tehát - kizárásos alapon - mástól származik. Ez a bejegyzések számának fényében (ez elég nyakatekertre sikerült) is érdekes. Igaz ugyan, hogy 118 darab bejegyzésem volt az évben, ebből hatot nem jelentettem meg, illetve visszavontam, negyven darab szerkesztői bejegyzés és csupán 72 írás "komoly". Az elszámolás jogát természetesen fenntartom, hiszen - amint azt a bal oldalt elhelyezkedő rovatcímben is összeszámolhattátok, ott 77 van - igen bonyolult válogatni, én pedig ehhez lusta vagyok és kivonogatással számoltam. A rovatok mellett feltüntetett számok pedig annyiban tévedhetnek, hogy van olyan írás, ami több rovatban is szerepel.
Mit is mondhatnék még? Még élek - egyelőre. Még termel a gyár. Ismét van egy-két ötletem, a fent említett szentbeszéd mellett is. Tehát lesz még írás. Ha jól sejtem, vakbelem elég időt enged majd nekem, azaz lesz időm iskola helyett írkászni.
Mit kívánhatnék magamnak? Az oldalnak? Nektek? Talán a megfelelő szó a türelem.
Üdv és béke:
[a szerk.]
