Rozmaring

Ma reggel Mrs Duffy bevitt minket a városba, hogy Édesapa elvonatozhasson, Levente bejelentkezhessen és eltölthesse első napját az iskolában, no meg hogy én potyázhassak egyet és ne kelljen buszoznom. Mikor megérkeztünk az iskolába, érrzékeny búcsút vettünk Édesapától, majd én mentem a dolgomra, Levente pedig bejelentkezett.
Az órák elteltek, a szokottnál jóval kisebb létszámban, ugyanis rengetegen elmentek. A délelőtti órákon így azt hiszem, hogy hatan kezdtünk, majd Kellynek, a kínai lánynak el kellett mennie, így a második órára már csak öten maradtunk. Az első órán egyébként Aaron helyett visszatért a szokásos tanár, - a számomra eleddig ismeretlen - Martin, egy ősz tanár. Elsőre rokonszenvesnek tűnik, de persze kiderülhet, hogy a második órán vérengző fenevaddá válik, ámbár ez nem nagyon valószínű.
A délutáni órán előadtam a kis presentation-ömet, amit egy Oscar-díj elnyerése után tartott beszéd formájában tartottam meg. Mert ugyebár itt már Oscart is nyertem.
Órák után aztán elmentünk a Crist Church College-ba. Az első, ami mindenkinek eszébe jut róla (és amivel itt a suliban is reklámozták), hogy a Harry Potter ebédlőjét itt filmezték (meg pár más részt is). De ennél van egy-két érdekesebb dolog is. De még maradjunk kicsit a Harry Potternél, ugyanis, mint kiderült, (Queen) Rachel szerepelt a filmben. Az első részben az egyik lépcső fölölről negyedik lépcsőfokán állt. Csak hogy tudjátok. Nem én vagyok itt az egyetlen Oscar-díjra érdemes (mind amellett, hogy az egyik régebbi órán az egyik olasz is Oscar-díjat kapott).
De akkor most elmondom, hogy az Alice Csodaországban szerzője, Carl Lewis(?) is itt tanult. Ez a név igazából álnév, ugyanis a tanárairól is írt műveiben, így ezt jobbnak látta így kiadni. Alice egyébként létező személy volt: az egyik tanár (vagy az igazgató?) lánya. És mellesleg abban az ebédlőben, ahol a fent nevezett filmet forgatták, a bejárat szerinti bal oldal ötödik ablakának az alján (csak pontosan!) ott van a fehér nyúl, meg a szív királynő. Láttam. Próbáltam fényképezni is, de az nem sikerült, így kénytelenek lesztek hinni nekem.
Az épületben egyébként az egyik tornyot Sir Christopher Wren tervezte. A Tom-tornyot. De erről csak ennyit. Tudjátok, erre a névre kényes vagyok...
És mindemellett még annyit érdemes megjegyezni erről a szakkollégiumról, hogy eddig tizenhárom miniszterelnököt adott a jó Angliának. Szóval they must know something...
Miután befejeztük a látogatást, mindenki szélnek eredt. Én megvártam öcsémet a Carfax Tower-nél, majd hazamentünk, ahol Mrs Duffy várt, a jó öreg shepards pie-jal.
A naplóírás mostanra ennyi, ugyanis Levennel elmegyünk a Corner Houseba és megnézzük a meccset. Hajrá brazilok!