Rozmaring

Azt hiszem, minden egyes naplórészlet egyre kisebb lesz az előzőekhez képest. Ma bementünk a suliba. A buszon találkoztunk egy magyarral. Már öt éve kint él, de haza fog menni. Egyébként amikor találkoztunk vele, postás volt, de most, mikor ezeket a sorokat írom, már nem az. Azt mondta ugyanis, hogy ma felmond és ismét fuvarozni fog.
Az első órára nem csináltam leckét, mert úgy értettem, hogy fakultatív és oly' fáradt voltam, hogy úgy éreztem, hogy kihasználom a választhatóságát. Így aztán egyedül én nem csináltam meg az egész csoportból (no meg azok, akik nem voltak előző órán). Roppant kínos... Pláne, hogy ha belegondolok, minden nap volt olyan, hogy néhányan nem csináltak házit, most meg csak én... Na, nesze nekem. Egyébként az órán a különböző kérdőmondatokkal foglalkoztunk - halál izgalmas volt.
A második órán a mesékről volt szó, ami már kissé izgalmasabb. Úgy értem, hogy csak rágondolni is rémisztő, hogy mennyi népmesét olvastam, hallottam, láttam rajzfilmen és amikor megkérdezik, hogy melyik mese jut így kapásból eszedbe, akkor valami Disney-féle majomság kattan be először. Szörnyű...
Holnapra ki kell találnom valami mesét, amit majd lehet, hogy el kell mondani órán. ehéz a választás... Igazából még ötletem sincs. Valami népmesét szeretnék, magyar népmesét, nem Grimm-félét. Majd meglátjuk.
Ebédre bolognai spagetti volt. Új a szakács ezen a héten. Az a gyanúm, hogy olasz, mert hétfőn valami gombás "pasta" volt, tegnap ugyebár lasagna, ma meg spagetti... És úgy is néz ki a jóember. Ki tudja?
A délutáni órán a különböző testmódosító műtétekről beszéltünk. Meg az egészséges életmódról (ugyebár a zsírleszívás meg hasonlók kapcsán). Tudtátok például, hogy - a könyv kiadásának évében - a plasztikai műtéteknek 39%-át már férfiakon végezték?! Ez azért veszélyesen hangzik... Az embernek megvan az a rózsaszín álma, hogy ilyet csak a nők csinálnak.
Amúgy meg megtudtuk, hogy Jenny látott egy műsort, amiben arról beszéltek, hogy Rooney valahogy eltüntette a mellszőrét a VB-re. Roppant érdekes műsor lehetett... Kissé visszatetszőnek találom az ilyen "celeb-híreket". Abba meg még annyira sem szeretnék belegondolni, hogy - Jennyn kívül - ki az aki egy ilyenműsort: 1 - megcsinál; 2 - megnéz? Na, de hagyjuk a mellszőrt.
Tegnap kissé összeszedetlen voltam. Mindenesetre akik a délutáni csoportba érkeztek, azok összesen két nő: az egyik Szlovéniából (és 2001-ben Magyarországon szilveszterezett és elmondása szerint valami papír vacakkal csapkodták a fejét. Mint újévi szokás. Módfelett különös...), a másik pedig Svédországból. Ez utóbbinak nagyon ismerős az arca, csak nem tudom honnan. És egyszersmind nagyon félelmetes. Tudjátok, olyan, akiről azt hinné az ember, (remélem nem tud magyarul és remélem nem fogja ezt elolvasni, de azért biztonságból halkan írom:) hogy vacsorára gyerekeket eszik. Jujj...
Hazafelé Levennel megnéztünk két bringaboltot. Az első amolyan átlagos volt, de a második... hát... hogy is lehetne leírni... Még a laikusnak is összefolyt volna a nyál a szájában, hát még egy olyan "már-talán-laikusnak-nem-nevezhető-de-azért-hozzáértőnek-sem-mondanám" jellegű alaknak, mint nekem meg pláne. Ami ott a boltban volt, ha mind értékesítenék, szerintem palotát lehetne belőle építeni.
Na de hagyjuk ezt. Úgysem érdekel senkit. Inkább elmondom, hogy még a suliban befizettem a szombati kirándulást. Nem fogjátok kitalálni, hogy hova... [halk dobpergés:] a Stonehenge-hez! Hohohohóóóó! Igenám! A Stonehengehez! Pompás! Ugyanis ezen a héten is megy túra, hála az Égnek! Úgyhogy most elégedett vagyok.
A social activity délután az volt, hogy elmentünk biliárdozni. Egész jó volt, csakhogy ott volt egy csapat spanyol fiatal (nagyjából 12-14 évesek) és .... hát sokan voltak. Na igen. Azt hiszem ma hallottam először életemben amolyan igazi vihogást. Az egyik spanyol lánytól. Vagy öt percig vihogott. Némiképp ijesztő volt, de aztán abbahagyta.
Amúgy megtudtuk, hogy Domenico (a délutáni csoportomból az egyik olasz) úgy találkozott a feleségével - ugyanis nős, két leány édesapja -, hogy egy egyesületben futottak. Domenico fénykorában 1:55 alatt futotta a nyolcszázat. Vagy 1:58... nem emlékszem biztosan, de két perc alatt. Valamint elmondta, hogy mindig a nő választja a férfit és nem fordítva. Többször is elmondta, hogy jól megjegyezzük. Vége az álomvilágnak, következhet a félelem korszaka.
A biliárd egyébként roppant érdekes volt. Mármint olyan szempontból, hogy minden egyes alkalommal, mikor "játszom", rájövök, hogy nem tudok. Talán majd az idő begyógyítja e fájó sebet és ismét teljességgel naivan elmehetek valahova kipróbálni magamat.
De azután következett a vég. Fél tíz után a szegény pici fiatalkorúak el kellett hagyják a termet. Azért van abban valami ... megalázó, vagy legalábbis kellemetlen, amikor harminc spanyol kiskrampusszal együtt kell kivonulnod egy helyről, mert túl fiatal vagy. És azért még az én elképesztő magasságommal is kilógtam közülük. No mindegy.
Szóval hazabattyogtunk Levennel és nekiültem írni. Ma, még vacsora előtt írtam egy kicsit (az egész úgy kezdődött, hogy az első sort kitöröltem. Aztán megijedtem, hogy ilyen haladás mellett egy éven belül kiadhatom az egyetlen olyan könyvet, ami rövidebb a semminél, így hát írtam hozzá). A biliárdozáshoz vittem magammal egy füzetet, hogy esetleges szabad perceimet kihasználhassam, azonban a délutánra felerősödő ihlet elszállt, mint a hajnali fuvallat.
Talán ez után még próbálkozom egy-két sorral, de aztán lefekszem. Holnap a többiek elmennek focizni. Nem tudom, hogy fogok-e játszani, ugyanis a könyököm még olykor fáj, de majd meglátjuk...
Addig is: jó éjt!