A mai nap nagyon hosszú volt. Reggel felébredtem, lezuhanyoztam, megreggeliztünk öccsömmel meg Mrs Duffyval, aztán elindultunk a suliba. Igazából a nap tényleg olyan hosszú volt, hogy alig emlékszem már rá. Az első órán leellenőriztük a házit, aztán a szépítkezésről-kinézetről beszéltünk. Kezd visszajönni a dolog. Kaptunk valami házit is, de nem csináltam meg. Nem volt rá időm. Illetve szoríthattam volna rá, de nem tettem. A második órán tovább szónokoltunk, megnéztük, hogy hogyan épül fel egy szónoklat, pár szabványos kifejezést vettünk, satöbbi. És házifeladat volt szónoklatot írni bármiről. Hát, én ma nagyon sokat gondolkodtam, hogy miről beszéljek. A környezettudatos életről? Boldogságról? A biciklikről? Egy egyszerű búcsú-szónoklatot tartsak? Szóval nem csináltam semmit a végén. Pedig nagyon érdekes lenne (lett volna), csak az ember ilyenkor jön rá, hogy három hét mennyire semmire sem elég, pláne ha az ismerősei minden héten cserélődnek. Még kilencszázkilencvenkilenc és egy dolgom lenne ezen a két házin kívül is, de sajnos csak annyit tudok mondani rá, hogy idő (és korábban akaraterő) híján nemigazán jutottam sokra.
Írni akartam egy rakat képeslapot, de nemigazán sikerült őket befejezni (ilyenkor milyen jó, hogy öccsöm itt van...). Illett volna vennem valami kis szuvenyírt családtagjaimnak, de még magamnak sem vettem. Nem készítettem fényképeket. Így igazából jelenleg a buszjegyemen meg a tancuccomon kívül semmi bizonyítékom nincs arra, hogy egyáltalán jártam itt. Na mindegy. Azért remélem hinni fognak nekem.
Szóval ramatyul állnak a dolgaim.
Ebédet ismét kint ettem. Most csak egy bagettet. És finom volt.
Ebéd után óra következett. Jennyvel meg a francia öreglányokkal tabukat döntögettünk és párkapcsolatokról beszéltünk. Na, hát nálam párszor kiborult a bili. Ettől az egész francia bagázstól. Ez egy ok, amiért jó lesz hazarepülni (a másik Ti vagytok... természetesen....). Szóval párszor igencsak szívesen vertem volna a saját vagy (még szívesebben) más fejét a falba, de visszafogottságom.... visszafogott.
Órák után hazamentünk, majd egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy a Harcosok Klubját nézzük - magyarul. Ezt pedig csak a vacsora szakította meg. Lasagna. Ismét. De még mindig finom volt. (A suliban is lasagna volt amúgy, csak egy nappal előbb. Ma spagetti bolognese - avagy bagett, az egyszerűbb lelkeknek.
Vacsora után bementem a városba, hogy találkozzak a többiekkel, hogy kitomb... hogy elbúcsúzzam tőlük. Első állomásunk a suli által szervezett barbeque (BBQ... így sokkal menőbb, nem?) és diszkó népünnepély. Az előbbit kiélveztük, azután az utóbbi elől elmenekültünk. Be a városközpontba, a Turf Taverne-be (azt hiszem, régebben rosszul írtam. De így helyes, megnéztem). Ott az a kellemetlen meglepetés ért minket, hogy már ott is elkérték a személyinket, hogy egyáltalán ott lehessünk... Tehát kénytelenek voltunk lelécelni.
Itt következik a dolog ocsmányabbik része. Bementünk egy boltba és vettünk közösen három liter gyümölcslevet, meg háromnegyed liter szeszes italt. Töményet. Amit mellesleg itt, Angliában csak huszonöt év felett szabad kiadni.
Egy fiatalember azonban kisegített minket, és megvette nekünk. Mi pedig elindultunk az iskolába, hogy beüljünk az udvarba.
Mikor megérkeztünk, leültünk. Én megkóstoltam ezt a gyümölcslével hígított vodka dolgot, de azt kell, hogy mondjam, hogy kár a jó gyümölcslevet így elrontani az ízetlen, tömény alkohollal. A vodkát igazából azoknak tudom csak ajánlani... akik... no jó. Gondolkodtam, és nincs olyan ember, akinek ajánlanám.
Szóval áttértem arra, hogy tisztán igyam. A narancslevet.
Igazából én nem sokáig ültem ott - nagyjából egy órát. Azután kénytelen voltam felkerekedni, hogy elérjem a buszomat. Biztos ami biztos, futottam, mert úgy éreztem, hogy késésben vagyok, ennek azonban az lett az eredménye, hogy nagyjából tíz percet kellett várni a buszra. Hiába, túl gyors vagyok...
Na, de már összekuszálódik az ujjam. A buszt elértem, hazajöttem, összepakoltam és most hajnali egy óra van. Hat óra múlva kelek és várhatóan nagyon hosszú napom lesz. Megkapom a rettegett értékelést, aztán irány haza. Most viszont aludnom kell, mert különben holnap nem a vonatra szállok fel, hanem valami másra.
Jó éjt. Ti már biztos alszotok ilyenkor.