Igen. Megtörtént. A fixi (az eljövendő átfestések és egyéb kozmetikázásoktól eltekintve) kész van. Felkerült rá az örökhajtós lánckerék és fülig ér a szám.
Az első nagyobb közös kiruccanásunkra azonban csak több mint három héttel később, Oxford után került sor.
Fürdőruhát kellett vásároljak, mivelhogy az előző nadrágom kámforrá vált (fogalmam sincs, hol és hogyan tűnhetett el. Esetleg az előfordulhat, hogy valahol edzésen hagytam el és akkor félig összepenészedve tengődhet a dohos öltözőben. De hagyjuk az effajta részleteket). Lényeg, hogy útra keltem, hogy elvágtassak a Bécsi útra, hogy az egyik ruhaboltban fürdőnadrágot szerezzek.
A fixi és az egysebi között azért van különbség... Például amikor ki kell vegyem a telefonomat a szűk zsebemből, akkor nem tarthatom nyújtva a lábamat, mert az egyet jelent a fékezéssel és egy esetleges orrabukással. De túléltem. Persze kérdés, hogy lélektanilag nem lett volna-e jobb, ha akkor esek el, gyök kettes sebesség mellett, egy teljesen kihalt bicikliúton, vagy majd valamikor a jövőben egy ezerrel száguldó autó előtt, de erre majd az idő választ ad.
Lényeg az, hogy esés nélkül teljesítettem a távot. Az utcák forgalma viszonylag gyér volt, így nyugodtan próbálgathattam, hogy milyen csak lábbal lassítani piros előtt, meg hogy mennyi ideig tudok megállni örökhajtóssal. Azért ez sem ugyan az, mint szabadonfutóssal... Néha kissé meglepődtem, amikor elindultam hátra fele, de hát ez van.
A meginduláshoz kezdek hozzászokni. Az autósok is rendesek voltak, nem dudáltak, meg semmi hasonló, úgyhogy a próba-kör jól sikerült. Miután a ruhavételt megoldottam a magam módján (azaz bementem és az első dolgot, amit megfogtam elvittem), elindultam haza. Itt már kicsit lassabban mentem, mint odafelé, mivel fáradtabb is voltam, meg szembeszelem is volt, de a tekerés nagyon jól esett.
Viszont rájöttem, hogy az a klipsz azért nem ártana, mert ennek nem lesz jó vége nélküle. Egy kicsit ismeretlenebb úton, nagyobb forgalommal, idegesebb autósokkal rossz véget érhetek nélküle. Szóval venni kell. Meg külsőket is, mert teljesen le vannak kopva és néhol lyukak tátonganak rajtuk. És a hátsó belsőm ereszt. Három hét alatt annyira leeresztett, hogy ha ráültem, koppant a felni.
Meg a festés. Még mindig nem álmodtam meg, hogy milyen legyen. Ötleteim persze vannak, azt hiszem, hogy még jól is néznének ki, de nem lennének különlegesek. Na de mindegy. Hátha megjön majd a csodás ihlet.
Addig is balesetmentest vezetést mindenkinek!
