Sajnálom, hogy félbehagytam biztosan mindenkit halálra izgató sorozatomat, de most már van időm folytatni. Az igazat megvallva a képek meg voltak a gépen, az írnivaló meg az agyamban, de a sok angol meg anyámtyúkja nem hagyta kiszabadulni.
Mindemellett írtam persze, egy rakatot, csak nem a fixiről. Ugyanis örömmel jelenthetem, hogy "nemregényem" második fejezetének vége felé járok, a huszonötödik oldalt megkezdve. Elég jól hangzik... Csak legyen erőm meg időm befejezni... Kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok. De szerencse fel (én meg a leszállóágon), hátha kisül valami.
De addig is:
Üdv és béke:
[a szerk.]
