Azt hiszem, ezt versként inkább majd csak pár hónap múlva elemzem... pedig... de ami fontosabb: tarts ki. NEM csak a halál után leszel újra jókedvű. (Holtan kiterítnek | Jó kedvre derítnek). Várj vagy változtass - nem tudom, neked mi jobb; én nem akartam bevallani magamnak, de változtatni kellett ("aztán persze többnyire minden más lett és jót csak a változás tett - én se hittem, de tényleg végleg ez az egyetlen kiút"). Nem szabad visszavágynom vagy akármiben reménykednem azzal kapcsolatban, ami belülről rágott és rohasztott, nem szabad tisztelnem többé az emlékét sem, semmi. Persze erre csak akkor szántam el magam, amikor már be tudtam látni, hogy semmi értelme többet várni. Ha még nem biztos, sosem dobnék el valamit magamtól, amit végre tényleg érzek... Bonyolult és szívás. Nem tudhatom biztosra, neked mi a bajod, de ami bennem rossz volt, arról ezt tudom mondani... Ha segít, ha nem...:) :( :(

@Dhor: légyszi töröld ki a másodikat... csak nem mutatta, hogy elküldte, ezért megírtam újból. Ideges is voltam. De többedszeri betöltésre sem mutatta.

@Dhor: a "Jó kedvre derítnek", férfiasan bevallom, hogy csak a rím kedvéért került oda. (Mint látszik, nem is nagyon van köze semmihez....)
Meghalni meg nem tervezek még egyelőre:)
De azért köszi

Tudat alatt biztos dolgozott benned valami, mert jó sor. Eléggé feldobja, elgondolkodtatóvá teszi, meglepő meg minden ilyen. A másik ilyen jó sor az utolsó. Többértelmű.

amikor olvastam rögtön Viri Tomi jutott az eszembe... mármint, elég frísztájl:) vannak benne erős sorok, kapcsolatok (Csak fekszem itt resten A büdös, vén Pesten, Szavammal megdarál Holtan kiterítnek Jó kedvre derítnek), és van benne humor (legalábbis szerintem), még ha fekete is, ami üt. szíven ráadásul. A ritmus néha elakad (tudom tudom, ez a vesszőparipám), amin esetleg lehetne finomítani, de így is "bedarál" az érzés