Most, hogy semmire nincs időm, gondoltam, hogy tanulás előtt és után írok egy kicsit.
Először is van egy jó hírem (hiába, minden mondatomra tudnék írni valami közéleti poént, de igyekszem megkímélni titeket): mégpedig az, hogy továbbjutottam a töri OKTV-n. Nyolcvan ponttal a százból. Persze ez így jobban belegondolva nem is biztos, hogy olyan jó hír. Mármint egyrészt rátok nincs semmilyen különlegesebb hatással. Nekem meg lesz egy kis dolgom vele. Először is, tanulnom kell. Mondjuk ezzel olyan nagy baj nincsen, hiszen az érettségire úgyis kéne. A mókásabb dolog inkább az, hogy - amint azt már egy korábbi bejegyzésemben is említettem (ld. a fenti linken) - akár még ha első helyen is végeznék, nem számítana semmit az eredményem: így is, úgy is emelteznem kell történelemből, az OKTV eredménye pedig túl későn jön meg...
Szóval itt az egyik gond. A másik gond az, hogy elő kéne állnom egy 20-30 oldalas esszével, ami az 1860-1867 közötti időszakban Magyarországon, a közjogi kérdésekről folytatott vitákkal foglalkozik. Annyira ez sem olyan nagy baj, hiszen a téma érdekel, csak hát miért kell ennyit írni róla? Úgyhogy az az érzésem, hogy őszi szünetem után a nemsokára elkövetkezendő téli szünetemet is fel fogom áldozni a történelem oltárán.
De mindezeken túllépve: már elértem valamit. A következő időpont január 7-e. Akkor egy "kb. négy esszékérdésből" - idézet a versenykiírásból - álló feladatsort kell megoldanom. 240 perc alatt. Nagy valószínűséggel január 31-én értsítenek arról, hogy ordenáré módon kizúgtam a versenyből a második forduló első szakaszában. Ám ha valami csoda történne, akkor február 23-áig kell postáznom gyönyörűséges 20-30 oldalas esszémet. Persze ez egyszersmind azt is jelentené, hogy benne vagyok a 11-12-es korosztályból a 60, azaz hatvan legjobb töris közt. Na, ez az, ami a jó vicc, Móric kategóriába tartozik. Sajnos azt látom, hogy már az SG-s csoportomban is van legalább öt ember, aki jobb nálam, és akkor ha e harminc-negyven emberből ilyen nagy százaléka van azoknak, akik jobbak nálam, akkor az egész országgal szemben nem sok az esélyem. Persze Madách bíztat, de nincsenek hiú ábrándjaim. (Na jó, vannak, de nem osztom meg veletek...)
Na, de ha már megvizsgáltuk remek kilátásaimat, akkor tekintsük meg a közelmúlt ennél is fényesebb eseményeit (félre ne értsétek: NAGYON ÖRÜLÖK, HOGY TOVÁBBJUTOTTAM. Mindössze annyi a helyzet, hogy rettegek az ezek után következő feladatoktól. De egyelőre nem ez a legnagyobb bajom, hanem a következő):
Ez pedig a színdarab. Mint talán már említettem, elkezdtem megrendezni Csiky Gergely Buborékok c. színdarabját. És nagy-nagy nehézségekbe ütköztem. Történetesen, hogy az egyik viszonylag nagy szereppel rendelkező színész eltörte a lábát. Nagyon. Ez azt jelenti, hogy mind a két csontja eltört a lábszárában, és még mindig a kórházban van (az eset már néhány hete esett. Meg).
Emellett egy másik színészem most tudta meg, hogy (a lottó várható... - na nem) lehet, hogy az előadás időpontjában épp Koppenhágában lesz. Ami meglehetősen mókássá teszi a dolgokat. Emellé még jön, hogy olyan rosszul állunk, hogy még és ezekkel együtt meg úgy le fogunk égni, mint a Reichstag (hiába, Hitlert vesszük épp töriből).
Szóval itt a másik gondom. Amit meg kéne oldani.
De amúgy jól vagyok ám. Tegnap a Barca 5:0-ra alázta győzte le a Real Madridot. Olyan jó volt Murinhot megsemmisülni látni, hogy... hogy arra nincsenek is szavak. A másik pedig, ami csodás volt, végignézni a meccset. Gyönyörűen játszottak. Hiába. A legjobb csapat. Hajrá Barca!
Irodalomból épp az avantgarde-ot vesszük. Előző órán rossz fát tettem a tűzre, mert kissé ironikusan és nem megfelelő testhelyzetben szólaltam meg (értsd: a padra dőlve). A dolog azért kellemetlen némiképp, mert akkor szólaltam meg először. Mindenesetre utána megint rendes és jó kisfiú lettem és okos dolgokat mondtam.
Mókás dolog az avantgarde. A legjobban a dadaizmus tetszik. Azt mondja, hogy vágjak fel egy újságcikket és rakjam egymás mellé a szavakat és kész is a vers. Remek! Ezek a művészek is már inkább filozófusok...
De cserébe most gyorsan gyártok egy dadaista verset, az asztalon lévő kacatokon és a most a képernyőn olvasottakból:
Non ti voglio - legalább meg fogja
óhajtom x(1)*x(2)
fájlkezelés vaktérképen
OM azonosító Budapest
DVD R+ Óbudán
minden hónap 7. napján
leszól leszögez Cirill és Metód
szakmává vált aranyár az önkényuralom
többszavas címke ingyenes legtöbbször portál látogatott
bejegyzés mint az őrült kicsit kisebb X-re
És kész is.
Szóval a viszont látásra.
