Most velőmig hatol a sötétség,
A komor és bús világ
Nem maradt már bennem több reménység,
Elhervadt a virág
Elmémre sűrű, durva köd borult:
Életemben nincs más cél,
— Hisz nyakamra érdes kötél szorult —
Hideg lenni, mint acél
Most velőmig hatol a sötétség...
2010.12.28. 18:08 | tpr | 3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rozmaring.blog.hu/api/trackback/id/tr972544519
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lucuss 2010.12.28. 22:46:40
igen én ezt már olvastam valahogy valahol
tpr · http://rozmaring.blog.hu/ 2010.12.29. 01:13:07
@lucuss: pedig visszakeresve nem találtam....
luc. 2010.12.30. 14:42:33
@tpr: hát akkor nem itt:) vagy már ennyire egyedi stílust alakítottál ki, hogy úgy tűnik, mintha! :)
