Kedves Olvasóim!
Itt vagyok, egy nappal OKTV előtt és ki fogok esni. De ez persze nem olyan nagy baj. Sokkal rosszabb például, hogy kiderül, hogy felesleges a történelemre tanulnom, mert matekból kéne emeltezzek, amit viszont rendesen elhanyagoltam.
Mellesleg tegnap voltam színházban és nemsokára megyek táncolni (az is lehet, hogy a bejegyzést félbe kell majd, hogy hagyjam).
Szóval így állunk. Az esélytelenek nyugalmával állok a holnapi OKTV-m elé. De most nem is ez a lényeg:
Azt hiszem, hogy egy rövidke korszak lezárásához érkeztem magamban. Mert a dolgok változóban vannak és azt hiszem, hogy most sikerült elrendezzem magamban a dolgokat. Most tehát a fő dolog, hogy a változásokat végrehajtsam és fülig érjen a szám.
Ez utóbbira persze temérdek okom van. Egyrészt az utóbbi időben (amellett, hogy elvétve tanultam is), nagyon sokat írtam, ami egyrészt átsegített a belső át(/vissza?)alakulásomon, másrészt meg asszem sikerült egy-két szépet is alkotni. Meg vicceset is. Szóval minden rendben van.
Amúgy meg a nézettség ezzel együtt megnőtt (utána meg persze visszaesett, mivel nem lehet minden nap 1-2-3 verset írni huzamosabb ideig...), ami azt jelenti, hogy az eddigi 111-es legnagyobb oldalletöltésszám (ami azt hiszem, hogy 2009. október 11-én született) megdőlt: január 3-án 122, majd másnap, január 4-én 159 kattintás esett az oldalamon. Ez persze csak részben köszönhető a verseimnek, részben viszont annak, hogy szereztem magamnak egy új olvasót, aki úgy néz ki, hogy nagyon szorgosan tevékenykedett e két napon. No meg persze a régiek is, hiszen 3-án nyolc személy 14-szer, 4-én pedig tíz olvasó összesen 15-ször látogatott az oldalamra (persze ebben lehet, hogy én is benne voltam, mivel egy-két hozzáfűzésre válaszoltam, csak most lusta vagyok visszakeresni, hogy ezeken a napokon történt-e).
Szóval azt hiszem, hogy "blogger-babérjaimból" több termett, mint amennyi az OKTV-n fog, de, mint már azt ezerszer említettem, mindez (a világegyetem szempontjából) lényegtelen.
A másik bloggal kapcsolatos dolog, hogy miután a blog.hu már külön mobiloldalról is elérhető, így ma, két töritanulás közt gyártottam egy kis jelet a rozmaring.blog.hu-nak, hogy ha valaki netán mobilról tévedne ide, az lássa, hogy hű de naprakészek vagyunk (és hű de királyi többesben beszélünk...).
Szóval most azt hiszem, hogy megyek táncolni.
És Ti mosolyogjatok, mert az élet szép és jó.
[itt a mobilos jelecske, alant]
