Szobrot akartam állítani a ködnek,
Kőbe foglalni a végtelent
A vihart akartam zablába fogni
S betörni a féktelent
Ám markomból mint angolna kisiklott
S zavaros gondolataimban nem lelem
És kaparódzhatok az átkos sötétben
Ő csupán játszik velem
S temérdek cselt eszeltem ki ellene,
Hogy megfoghassam őt
Csapdát állítva, hurkot kerítve készültem
S terveztem a jövőt
Ám gödreimen s árkaimon által repült
Mintha nem is látta volna
S a hurkokat mind fürge, szép kezekkel
Csöndben eloldotta
És eszeltem ki újabbnál újabb ötletet
Mi elmémből, ím született
S álmodtam helyette magamnak mű-ködöt
De hiába: így sem működött
