Melyben kiderül, hogy nem derül ki semmi. Megtudjuk többek közt, hogy Riesenbach Iván nem írói alteregó, hanem valami egészen más. Némi sejtést is enged majd a szerző a történetbe, azonban arra is csakhamar rájöhetünk, hogy ez utóbbi (mármint a szerző) közel sem mindentudó, ám annál beszédesebb.

Ez a történet Riesenbach Ivánról fog szólni. Ezt szögezzük le most, jó előre. Riesenbach Iván. Jegyezzük meg e nevet. Néhányan már találkozhattak vele ezelőtt is. És így ki is derül, hogy kicsoda Riesenbach Iván valójában. Hiszen a legkézenfekvőbb az volna, hogyha Iván egy bizonyos írói alteregó szerepét játszaná. Az irodalomban temérdek példát találunk erre. Nem is vesztegetném az időt ennek sorolására - egyrészt azért, mert ez nem e lapokra tartozik, másrészt viszont nem szeretném leleplezni tudatlanságomat.

Riesenbach Iván tehát nem írói alteregó. Sokkal több annál. Riesenbach Iván egy főszereplő. Sőt, nem is egy főszereplő, hanem a főszereplő. Ez egy nagyon hangsúlyos kifejezés ebben az esetben. Hiszen Iván nem egy olyan tessék-lássék főszereplő, hanem egy igazi. Egy olyan figura, aki talán a különböző történetek alatt változik, neve azonban ugyanaz marad. Ezért lehetséges, hogy oly sokszor jelent meg a szerző eddigi változó sikerű írásaiban a neve.

Viszont most, hogy formába foglaljuk a következő történeteket - melyek közül előfordulhat, hogy már hallotta egyiket-másikat a Nagyérdemű -, Ivánnak valamiféle alakot kell biztosítanunk, ami kevésbé képlékeny egy darab gyurmánál. A szerző most be kell vallja, hogy nem tudja pontosan, hogy miről fog írni, de valahogy el fogja kezdeni.

Kérem, hogy olvassák megértéssel. Iván ugyanis létezik. És borzasztóan sértődékeny. Azért, mert - bár erről csak keveset tudni - állítólag grófi családból származik. Talán innen örökölhette gőgjét és holdviláglovag-romantikáját. Ez majd a történet során elválik. Most mindenesetre maradjunk annyiban, hogy Iván rendhagyó életéről lesz szó. Hogy pontosan miről, az legyen meglepetés. A szerzőnek is az lesz.