Kedves Olvasóim!
Nagy fájdalommal tölt el, hogy bár olvasóim létszáma közel duplájára gyarapodott az utóbbi pár hónapban, ám most el kell Titeket szomorítsalak, hogy kissé unalmasabb napok következnek...
Az elmúlt pár hónapban nagy segítségemre volt, hogy tudtam és láttam, hogy olvassátok a blogomat. Részben ez sarkallt arra, hogy írjak, és hogy többet írjak, mint általában. Persze vannak ennek rosszabb példái is (ld. a Semmi különös c. szösszenetemet), de jobbak is (pl.: Az igazság). Szóval köszönöm mindenkinek a támogatást.
A furcsa az, hogy bár eddig annyi dolgom volt, hogy anélkül, hogy el ne mulasztottam volna valamit megtenni, gyakorlatilag nehezen tudtam bármit is csinálni. Most azonban, hogy túl vagyok az érettségi írásbeli részén (és bár lehetett volna jobb, azért nem olyan rossz az eredmény) és az OKTV-n is (ami valószínűleg jobb lesz, mint tavaly, de nem hiszem, hogy tovább fogok jutni. Behívni talán igen, de továbbjutni nem), meg egy pár olyan kisebb-nagyobb dolgon, amik időt és erőt igényeltek, megkönnyebbültem. Ez azonban valószínűleg azt is jelenti (meg egyéb befolyásoló tényezők miatt is), hogy kisebb nyomás alatt az agyam is kevesebbet mozgatom, így - bár ez nem kőbe vésett dolog, de - attól tartok, hogy az elkövetkezendő időszakban kissé kevesebbet fogok a blogra írni.
Na, de hogy mondjak valami biztatót is ezután a gyászbeszéd jellegű részlet után, ismertetem terveimet (pontosabban annak egy részét). Tudom, most megint olyan leszek, mint egy párt kampányidőszakban, de higgyétek el, hogy tényleg igyekszem és olyan dolgokat ígérek, amiket valóban meg is szeretnék tenni (nem úgy, mint az ingyen repülőjegy vagy valami hasonló...).
Szóval az egyik legfőbb tervem, hogy folytatom a "nemregényemet". Jelenleg két teljes fejezet van meg, meg a harmadikat elkezdtem, de olyan rossz lett, hogy valószínűleg az a kevéske, ami megvan belőle, a kukában fog kikötni (pontosabban egy virtuális kukában). Meg persze átolvasom az eddigieket is, mert van a fejemben pár kiegészítés, meg amúgy is biztosan javításra szorul (tökéletes nem létezik, "nemregényem" pedig még ettől igencsak távol áll).
A második legfőbb tervem... Na igen. Ez az, amit azt hiszem, hogy megtartok magamnak. Egyrészt azért, mert attól tartok, hogy a téma nem mindenkit köt le olyan mértékig, mint engem, másrészt pedig ez egy olyan dolog, hogy nagyon sok utánaolvasást igényel és ráadásul időre megy. Ellentétben egész eddigi munkásságommal (leszámítva persze a filozófiára és egyéb tantárgyakra beadandó dolgozatokat, no meg azokat, amiket mások helyett írtam meg ugyane tanórákra), ez most időre megy. És kevesebb, mint két hónapom van, szóval bele kell húznom. Az ötlet is csak nemrég született és még az utánaolvasásnál sem tartok.
Szóval ez a két nagy tervem van. Persze naplóbejegyzéseket legalábbis fogok felrakni, meg ha megjön az ihlet, akkor verseket is, de amíg nem érzek erőt magamban, addig nem fogom erőltetni, hogy legalább minőségtelent ne alkossak.
Úgyhogy kitartás! A mielőbbi viszontlátásra!
Üdv és béke:
[a szerk.]
