Rozmaring

Vers, amelyet tegnap éjjel írtam. Otthon.

Egyedül.

Üdv és béke:
[a szerk.]

Itt meg egy kicsit korábban tegnapról (látjátok, dolgoztam az utóbbi időben...), ami inkább vázlat, mint vers, csak az az érzésem, hogy képtelen vagyok befejezni. Meg kijavítani a hibáit.

Szikla

Üdv és béke:
[a szerk.]

Na, amúgy itt az angolórai művem. Ez az utóbbi kettővel szemben azt hiszem, hogy olvasható, csak hogy meg ne sértődjetek, hogy nem írok Nektek semmit.

A másik meg, amit ugyancsak tegnap éjjel írtam, tárgytalanná vált, így nem is közlöm. Meg be sem fejeztem.

Köd

Üdv és béke:
[a szerk.]

Ezt se olvassátok el. Ha az előbbit el is olvastátok...

Riesenbach Iván fiktív levele egy hasonlóan kitalált alakhoz

Üdv és béke (és egy kevés csalódottság is...):
[a szerk.]

Ne olvassátok el. Nem feltétlenül jó. Ha szeretnétek növelni a kattintásszámot, akkor nyomjatok rá bármire véletlenszerűen, és ne szerezzetek magatoknak egy rossz napot. Mondjuk írhattam volna többet és csúnyábban, de azt hiszem, hogy ez így is bőven elég.

Először gondolkodj...

Üdv és béke:
[a szerk.]

Van, amikor az ember elolvas valamit és úgy érzi, hogy ennél azért ő jobbat tud. És van, hogy ezt meg is próbálja. És előfordul az is, hogy ez sikerül. Meg az is, hogy nem...

Én vagyok az, Uram...

Üdv és béke:
[a szerk.]

Új írásocskám.

Egy gyönyörű kapcsolat kezdete

Üdv és béke:
[a szerk.]

Legújabb versem most, fogmosás közben fogant. Gyorsan begépeltem, és utána, ahelyett, hogy mentettem volna, egyből kitöröltem. Szerencsére azonban valamellyest eszemben maradt, így csak egy-két sort kellett újrakomponálni.

Persze ez is ékes példája annak, hogy megint nem arról írtam, amiről gondoltam, hogy fogok.

Eladom magam

Üdv és béke:
[a szerk.]

Tegnap sétáltam az utcán. És ez történt velem. Egy szösszenetnyi versike, csak úgy.

Csókolom

Üdv és béke:
[a szerk.]

Rövidke eszperentevers, angolórám szüleménye.

Fejedelem

Üdv és béke:
[a szerk.]

Valahol Budakalász felett...

Üdv és béke:
[a szerk.]

Nehéz idők előtt állok.

Üdv és béke:
[a szerk.]

Végre írtam egy novellát. Most nem árulom el, hogy mi a véleményem róla (már csak azért sem, nehogy mások aztán kárhoztassanak érte). Elég legyen annyi, hogy az alábbi hivatkozásról tudjátok elérni:

Egy borongós őszi napon

Üdv és béke:
[a szerk.]

Azt hiszem, hogy ami most történt, az már tényleg

Mindennek a határán túl van.

Üdv és béke:
[a szerk.]

Ez a versem tipikus példája annak, hogy milyen, ha valamit le akarok írni és pont az nem kerül bele a versbe, amit bele szerettem volna írni.

Hajnali áhitat

Üdv és béke:
[a szerk.]

PS: Ezt a verset már ezer éve írtam, csak véletlenül nem raktam ki a főoldalra...

Legújabb versemet ma, töri óra előtt-alatt írtam meg, amint kitekintettem a festői békási tájra. Fogadjátok szeretettel:

Őszi táj

Üdv és béke:
[a szerk.]

Egy vers, melyet nem rég írtam. Este, merengve, félálomban.

Ilyen lett.

Üdv és béke:
[a szerk.]

Egy verset helyezek el nektek. Legyen kedvetekre.

Menj el!

Üdv és béke:
[a szerk.]

Rövidke naplóbejegyzésem témája a hétfői történelem

OKTV.

Üdv s béke:
[a szerk.]

Legújabb írásom. Attól tartok, hogy a legtöbbeket nem érdekli, akit pedig érdekel és ért hozzá (azaz nálam, egyszerű kívülállónál többet tud), az cafatokra tudja szaggatni az érvelésemet. De egy utópikus gondolatnak nem utolsó...

Az én alkotmányom

Üdv és béke:
[a szerk.]

Az elkövetkezendőről szóló terveimet vázolja a következő bejegyzés.

Tervek és szép remények

Üdv és béke:
[a szerk.]

Tegnap úgy elszégyeltem magam a Semmi különös c. írásocska miatt, hogy még az ágyban - papír alapra - írtam két rövidke novellát. Persze a szégyenérzet jelen esetben nem csökkent, sőt! De legalább nem lóg ki egyperceseim sorából. A novella nálam mostanság úgyis

Hiánycikk.

Üdv és béke:
[a szerk.]

Ha már kértetek, írtam valamicskét, de az a gond, hogy mostanság nem történt velem

Semmi különös.

Üdv és béke:
[a szerk.]

Rövid naplórészlet, nem valami színesen, csak a rend kedvéért...

Napló egy hosszú napról - röviden

Üdv és béke:
[a szerk.]

Íme legújabb versem. Friss, még ropog. Bennem volt egy érzés, amint hazajöttem, és ahogy tehettem, ezt a képernyőre vetettem. Nem kíméltem volna papirost és tintát, sem egy furcsa sormintát, vagy a játszótéri tintát, de ez már mind fölösleges. De érjen véget a komisz gazság, feleletként íme:

Az igazság.

Üdv és béke:
[a szerk.]