Következő egypercesem abból az ötletből ered, hogy nemrég elkezdtem kézen járni. Persze az utóbbi műtétem kissé gátol a dologban, de mihelyt minden rendben lesz, ismét megkezdem a gyakorlást.
A novelláról mást nem is mondhatok, anélkül, hogy bármit is elárulnék róla, tehát
Üdv és béke:
[a szerk.]
2010. Ez az évszám nagyon fontos blogom életében, hiszen 2010. április 1-jén lett egyéves internetes naplóm illetve novellagyűjteményem. Az oldalt (értelemszerűen) 2009-ben indítottam, egy számomra meglehetősen kellemetlen ügyből kifolyólag, amikor is egy novellát írtam. Aze novellát és pár régebbi írásomat tartalmazó lapot - bár az előkészületeket már előbb megtettem - hivatalosan április elsején jelentettem be szűkebb baráti körömben, majd onnan kezdett el terjedni, mint valami csúf betegség. Páran talán véglegesen megkapták, néhányan kigyógyultak belőle, és talán vannak olyanok is, akik még a fertőzés előtt állnak. Mindenesetre örömmel jelenthetem be, hogy a blog túlélte az első évet! Ez sajnos nem mondható el kedves házinövényemre, egy rozmaring-bokorra, ami elhagyta a meglocsolt növények sorát és kiszáradt. De - ezt ugyancsak örömmel jelenthetem be - hogy a második rozmaringom már ott díszeleg az ablakpárkányomon és csak arra vár, mikor jut ő is elődje sorsára.
De hagyjuk most ezt a szívbemarkoló históriát, és térjünk a tárgyra: Először is mindenki elnézését szeretném kérni, akinek beharangoztam, hogy készülődöm a születésnapra. Ez így is volt! Készültem én, de leginkább csak lelkileg, egy-egy szabad percemben, ugyanis az (április) elsejét megelőző hétvégén előadásom volt, mind a két nap (a már emlegetett Dürrenmatt-darab), azután hétfőn nyelvtanvizsga, végül pedig vagyok oly szerencsétl szerencsés, hogy a kötelelezően előadandó osztályszíndarabot rendezem. Ez a három csöppnyi dolog egy kissé sok időmet vette el. A beígért születésnapi szentbeszéd tehát elmarad. A magyarokhoz c. írásom második felét szerettem volna megjelentetni, de csak annyit mondhatok róla, hogy folyamatban van, mint a négyes metró...
Ám térjünk át a számok mezejére: Mi is történt ez alatt az egy év alatt? Az első szám (a kimúlt rozmaring után - természetesen) még a magyarázkódás részhez tartozik. Mint már utaltam rá, illetve észrevehette a Nyájas Olvasóközönség, az utóbbi időben nem sokat írtam, illetve a születésnap is késett. Ez az ok pedig, hogy egy kedves testrészemtől búcsúznom kellett. Hiába, a sors vak... Ahogy az volt belem is (és ha valaki ezután a szóvicc után találkozik velem, akkor attól tartok, én is az leszek). Tehát - és ezt most szomorúan közlöm - meg kellett válnom vakbelemtől. Talán nem a Húsvét a legalkalmasabb erre, ám ami megtörtént, az nem késik, csak múlt. A rozmaringomat tehát belem is követte az örök vadászmezőkre. És bár a műtét 2-án volt, a magyarázkodásomhoz elengedhetetlen. A gyulladást pedig még előtte követtem el.
Most azonban nincs mese, jöjjön a véres statisztika. Ez nem lesz valami érdekes, de essünk túl rajta! A blogomon az elmúlt egy évben több mint félezer (556) kattintás esett. (Azt, hogy mire, azt - engedelmetekkel - nem sorolnám fel.) A hivatkozók tekintetében (a rozmaring.blog.hu után) a blog.hu vezet, 25 kattintással, azt követi a Google, összesen 20-szal, ebből 14 a magyar oldalról (*.hu), és 2-2 a nemzetközi (vagy amerikai? Javítsatok ki... - *.com), a szlovák (*.sk) és román (*.ro) oldalról. Maguk a keresőkifejezések egészen érdekesek, hiszen az általam (egyik) legrosszabbnak tartott írásom, a Betyárbecsület - Szentbeszéd 3 iránt érdeklődtek legtöbbször (ilyen kifejezésekkel, hogy betyárbec; betyárbecsület jelentése; bety; stb.), szám szerint kilencen, és ehhez nem számoltam hozzá a szentbeszéd szóra keresőeket (4). Ezen statisztikákat (a keresésre vonatkozóakat) azonban nem feltétlenül kell komolyan venni, mivel szerintem kissé csal a gépezet. De ki tudja. Például volt olyan hét, amikor 200 feletti kattintásszámom volt, az összesített pedig 500 alatt, ami érdekes...
Folytatva a sort: Számomra meglepő módon 86 darab komment érkezett az év folyamán. Annál is inkább meghökkentő ez a szám, mivel ebből én csupán 21-et "követtem el", a többi tehát - kizárásos alapon - mástól származik. Ez a bejegyzések számának fényében (ez elég nyakatekertre sikerült) is érdekes. Igaz ugyan, hogy 118 darab bejegyzésem volt az évben, ebből hatot nem jelentettem meg, illetve visszavontam, negyven darab szerkesztői bejegyzés és csupán 72 írás "komoly". Az elszámolás jogát természetesen fenntartom, hiszen - amint azt a bal oldalt elhelyezkedő rovatcímben is összeszámolhattátok, ott 77 van - igen bonyolult válogatni, én pedig ehhez lusta vagyok és kivonogatással számoltam. A rovatok mellett feltüntetett számok pedig annyiban tévedhetnek, hogy van olyan írás, ami több rovatban is szerepel.
Mit is mondhatnék még? Még élek - egyelőre. Még termel a gyár. Ismét van egy-két ötletem, a fent említett szentbeszéd mellett is. Tehát lesz még írás. Ha jól sejtem, vakbelem elég időt enged majd nekem, azaz lesz időm iskola helyett írkászni.
Mit kívánhatnék magamnak? Az oldalnak? Nektek? Talán a megfelelő szó a türelem.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Új novellám elmélkedésnek indult, majd a gondolatsor végére érve rádöbbentem, hogy ezt nem így, hanem novellaként kell megírnom. Persze így nem olvashatjátok magvas gondolataimat, de remélem, hogy az írás kárpótol Titeket ezért.
Üdv és béke:
[a szerk.]
A hétvégi előadásról szóló rövid naplórészletre mutat az alábbi link. Aki látta, annak köszönöm, köszönjük, hogy ott volt, aki nem, az ebből úgysem fogmegtudni semmi érdekeset, tehát - ha meglesz a felvétel lemezen - akkor nézze meg. Mert micsoda dolog, hogy valaki az egyik szereplőtől szerezzen adatokat. Ennél kevésbé tárgyilagos adatforrást nemigen talál az ember...
Üdv és béke:
[a szerk.]
Ehhez a bejegyzéshez nem szeretnék sok mindent írni, hiszen olyan rövid az egész, hogy a végén hosszabb lenne az ajánló, mint maga a "lényeg".
Nem is ragozom tovább.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Már hosszú ideje nyavalygok, hogy képtelen vagyok verset írni, holott régebben csak azt tudtam. Ma német fakton megszállt valami, ihletnek nem nevezném, és frigyünkből valami furcsa dolog született.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Új elgondolkodtató írásom a zenehallgatásról próbál gondolatokat felvetni. És ha ezek a bizonyos gondolatok felvetődnek, kérlek Titeket, vessétek őket képernyőre!
Üdv és béke:
[a szerk.]
Írtam valamit megint. Talán némiképp összefüggéstelennek és céltalannak nevezhető naplórészlet szerűség. Mást nagyon nem tudok róla mondani.
Üdv és béke:
[a szerk.]
-----------------------
Amúgy a válasz: nem.
Íme egy új novellám. Egy fizikaóra ihletett meg, tartok tőle, hogy a megvalósítás is ilyenre sikerült. Most mit is mondhatnék szerénytelenség nélkül? A történetet jónak tartom (különben minek írnám le?), viszont azt hiszem, hogy a már fent említett megvalósítás nem tökéletes. De ezt majd eldönti a Nyájas Olvasó...
Üdv és béke:
[a szerk.]
Tegnap panaszkodtam nővérkémnek, hogy mily' nehéz is a rozmaring élete, mivel semmi időm nincs az írásra, holott túlteng bennem az ihlet. De legalább is van egy-két ötletem. Íme ezek közül egy, amit egy üres órámban írtam.
A téma nem tudom, kiket érdekel... Azt hiszem, hogy nem lesz mindenki kedvence, de nem mondom meg miért, mert azzal lelőném a poént. Szóval, ha valakit nem érdekel a dolog (amit sajnos nem mondhatok el, hogy mi), az csak az első pár bekezdést olvassák el, amíg kiderül. A többi már nem olyan érdekes. Ezt inkább magamnak írtam, de ha már van egy ilyen hely, ahol bűncselekményeimet elkövethetem, akkor rajta...
Üdv és béke:
[a szerk.]
Kedves Olvasóim!
Ma megrovást kaptam azért, hogy novelláim ajánlójában miért írom oda, hogy "szerintem ez most egész jól sikerült"? A válaszom természetesen az volt, hogy azért, mert úgy gondolom, hogy azok a darabok jól sikerültek. Erre mit kapok? A rágalmat, hogy minden írásom elé kiírom. Ezt itt és most cáfolnám. Volt, hogy azt írtam ki, hogy nem olyan jó. Sőt, talán még azt is, hogy rossz. Erre mit kérdez bájos beszélgetőpartnerem: "Akkor miért rakod ki?"... Mit lehet ezzel kezdeni...
De most íme a válasz: azért, mert oly' mértékig túlteng bennem a szadizmus, hogy kéjes élvezettel számlálom rossz novelláim olvasóit. Ez jelenti számomra a napi betevő - örömöt.
És hogy még jobban örüljetek, nem írom ide, hogy a link másik végén található naplórészlet jó. Ráadásul az azóta megkritizált Játékszenvedély c. novallát is felejtsétek el! Mert borzasztó. Mondanám, hogy életem legrosszabb műve, azonban túl sokan vannak még a ringben ehhez az elhamarkodott kijelentéshez... Ezt is egy kínszenvedés lesz végigolvasni. Sőt! De én majd élvezettel fogok függeni a statisztikán, ami az olvasókat (azaz a vizuális úton agyamputációban részesülő szerencsétleneket) jelöli. HAHAHA!
Üdv és béke (valamint rengeteg szenvedés):
[a szerk.]
Új írásom - mint címéből is kitalálható - ismét naplórészlet lesz. Igazándiból semmi izgalmas nincs benne, mert azt hiszem, hogy ami valóban érdekes benne - a lelki szál - az túl személyes, legalábbis egyelőre.
De a többi itt van.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Új novellám ismét kissé depressziósra sikeredett, de ettől eltekintve elégedett vagyok magammal. Már régóta terveztem megírását és most, hogy kész vagyok vele, olyan katarzist éreztem, mintha egy heroikus hős küzdelme mártírhalálba torkollott volna. Mert, mint tudjuk, a "Nyájas Olvasó" ekkor érez katarzist.
Novellám elolvasása után nem tudom, milyen érzés fog majd el Benneteket, ezt döntsétek el Ti. Mindenesetre jó olvasást kívánok!
Üdv és béke:
[a szerk.]
Hosszú szünet után végre ismét novellával jelentkezem! Sajnálom, hogyha valaki feleslegesen látogatott erre az utóbbi időben, de kissé sok dolgom akadt. Ma végre kihasználtam szabadidőmet és képernyőre vetettem egyik rég tervezett novellámat. Kissé abszurd a helyzet, de többet nem árulhatok el, mivel lelőném a poént.
És lehet reménykedni, mert jön még más is, már csak idő kérdése. A tervek már megvannak, listán van egy naplórész, egy kis elmélkedéssel (lehet, hogy ez külön is lesz - mármint az elmélkedés), egy másik novella, talán egy kacsa-cikk is, és természetesen a várva várt Szentbeszéd 5.2.
De most következzék a Vissza a jövőbe
Üdv és béke:
[a szerk.]
Ezt a ... művet - nem tudom hogyan nevezzem - nem ajánlom semmire. Inkább ne olvassátok el. Ez persze elég bután hangzik. De azért kiváncsi vagyok, hogy képes-e megállni ezt valaki. Ez részben egy próba is. Én magam elég beszámíthatatlan vagyok ahhoz, hogy most felrakjam. Talán azonban egy tisztább pillanatomban leszedem. Mert nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Rosszabb lett.
Ne olvassátok el.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Kedves Olvasóim!
Tudom, hogy kevesen vagytok, de nagy részetek (azaz egy ember) megkért, hogy etika házidolgozatomat tegyem közzé. Íme tehát. Az írás (talán nevezhetem esszének), mint címéből is kitűnik, a boldogsággal foglalkozik. Erről már írtam az Amerikából jöttem 1. és 3. részében (illetve az e két részbe tartozó "lelki vájkálásban") nagyjából már megfogalmaztam, hogy számomra mit jelent a boldogság. Most ezt, (miután ez volt a kitétel) három A4-es oldalban tárgyalom. Hozzáfűzéseket, észrevételeket, gondolatokat írjatok nyugodtan.
Csak azért, hogy ne csak egy-két mindenre elszánt kommentező növelje a hozzászólások számát (ld. ...., akiről nem tudhatom, hogy kicsoda, mert olyan rejtélyes a neve).
Szóval: Jó olvasást és elmélkedést!
Üdv és béke:
[a szerk.]
Milyen kalandokban lehet része az embernek a fül-orr-gégészeten? Színdarab egy felvonásban. (Ezt persze senki se higgye el. Ez nem is színdarab.)
[a szerk.]
Hosszú szünet után sikerült kisajtolnom magamból egy novellát. Az ötlet tulajdonképp a régi, a megvalósítás... döntsétek el magatok, de nekem nem lesz a kedvencem asszem. Már csak azért sem, mert a történet alapja egy boldog perc, ami azóta egyre kínosabbá vált. De előre nézzünk, és ne siránkozzunk feleslegesen.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Megjelent amerikai naplóm negyedik és ötödik része is, előbbi a New Yorkban töltött napról, míg a másik a hazaútról szól.
Annak pedig, aki még nem olvasta az előző részeket, íme az összes eddig megjelent bejegyzés linkje:
5. rész - 4. rész - 3. rész - 2. rész - 1. rész
Jó olvasást!
Üdv és béke:
[a szerk.]
Íme amerikai naplóm harmadik része: a Niagara és a megvilágosodás. Fordított sorrendben ugyan, de így jobban hangzott...
[a szerk.]
Íme amerikai naplóm második része. Ez a washingtoni napokat részletezni, egészen az indulásik (a Niagara vízeséshez).
Üdv és béke:
[a szerk.]
Kedves Olvasóim!
E cikknek érdekes a története, azonban, mivel egyszer megfogadtam, hogy iskoláról nem fogok írni, nem árulom el, mi volt az (mármint a történet). A lényeg, hogy más helyen szerettem volna publikálni, de erről le kellett tennem. Így talán kevesebbekhez jut el, de azért remélem tetszeni fog!
Üdv és béke:
[a szerk.]
Kedves olvasóim!
Amerikai utazásomról írok napló-szerű visszaemlékezést. Ennek első része az utazás és az első nap eseményeit mutatja be. És nem olyan rövid. Jellegében a "Kedves Naplóm! és Ars poetica" című munkámra hasonlít. Olvassátok szeretettel! (Figyelem! ez írásom nem teljes egész, így ne is várjátok még a nagy végkövetkeztetéseket! Lesznek azok is, de majd csak később.)
Üdv és béke:
[a szerk.]
Novellácskám a repülőúton fogant meg agyamban. Nem lett valami hosszú, kissé még kidolgozatlannak érzem, de mentségemre legyen mondva, ott helyben írtam le.
Üdv és béke:
[a szerk.]
