A pendrive-os dolog nem vált be, ugyanis nem tudok megnyitni egy egyszerű txt fájlt a benti gépekkel, mert fél hogy vírusos... Most minden miatt mérges vagyok épp, de ezt majd látni fogjátok a bejegyzésekből:
10. nap - Új arcok
11. nap - Billiárd
12. nap - Az újságkihordó balladája
13. nap - A búcsú (másoktól)
14. nap - Stonehenge
Üdv s béke:
[a szerk.]
Itt ülünk tehát jó öccsömmel a Corner Houseban és várunk a meccsre. De attól tartok, hogy csak tenisz lesz... Hajjajjj...
7-8. nap - Mint egy kis család
9. nap - Kezdődik a második hét
Üdv és béke:
[a szerk.]
Hol is kezdjem? A legjobb lesz az elején. Egy kis bevezetővel. Hogy mi is ez az egész.
Szóval Most nyáron három hetet Oxfordban fogok tölteni, nyelvtanulás végett. És hogy elkerüljem a véget, a végre naplót fogok írni Nektek, kedves rozmaring-Olvasóim. Eredetileg is derengett bennem valami halvány ötlet, azonban néhányan még szóltatok is, hogy tegyem, így el lettem tökélve (bocsánat, ez így nagyon magyartalan, de olyan jól esett leírni. Szóval elhatároztam magam, ha valakinek az előző nagyon böki a szemét).
Sajnos azonban (mint ezt gondolom, hogy észlelni is fogjátok,) korlátozottan vagyok internet-közelben, ugyanis a házinénimnél nincs net (azt hiszem), a suliba meg csak nem fogom bevinni minden nap a gépet, így hát kénytelenek lesztek így nagyobb adagokban olvasni. Na meg azért is, mert nem tudom, hogy mennyi dolgom lesz. Mert hiszen még írnom kellene mást is, a kis "nemregényemet", mivel eddig elég gyatrán haladok. Na, de félre a panaszkodással és lássunk neki a mesélésnek. Mert ha nem kezdem el, hogyan tudnám befejezni?!
A történet (a messzi múltba nyúló előzményektől engedelmetekkel most eltekintenék) 18-án pénteken, kora délelőtt kezdődött, amikor is Édesapámmal együtt taxiba szálltunk, hogy eljussunk a reptérre. Ott felszálltunk a repülőre, ám ez előtt még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a beszállókártya felvétele előtti sorban álltunk, és a mögöttünk álló fogalmam-sincs-milyen-nemzetiségű fazon fogta magát és egy adag szemetet nemes egyszerűséggel a földre ejtett. Édesapám (teljes jóhiszeműséggel) szólt neki, hogy elejtett valamit, mire az felvette. Ekkor felvilágosítottam róla, hogy valószínűleg ez egy amolyan célzott ejtés volt. Mindezt csak azért mondtam, mert szedte-vette-teremtette-a-mindenségit! Szóval úgy vélem, hogy ez némiképp illetlen dolog, pláne, hogy az ilyen repterek tele vannak szemetesekkel.
De ezen kívül minden zökkenőmentesen zajlott. A gép felszállt, majd két és fél óra múlva leszállt Londonban. Ott vettünk egy adag metrójegyet és elindultunk a városba. Az út nem volt épp rövid, de ha azt mondanák nekem, hogy Budapestről metrót építenének a Ferihegyig, akkor (azon kívül, hogy elsőre talán kissé kétkedve fogadnám az ötletet), nagyon örülnék neki. Még ha fél órás lenne is az út. Szóval bemetrózunk a városba, ahol megkerestük Édesapa barátját, ahol az elkövetkezendő hétvégén megszálltunk. Ez után elmentünk egyet mászkálni a városba.
Itt körbejártunk egy-két dolgot, de igazából nem volt olyan sok időnk, így csak mászkáltunk egyet, körbenézelődtünk, majd megpróbáltuk megnézni az aznap esti meccset, ám mivel akkor épp Sohoban tartózkodtunk, engem, mint kiskorút nem engedtek be sehová. Így aztán kénytelenek voltunk elhagyni a fent nevezett városrészt és egy másik pubba menni.
Igazából a Londonban töltött napok (egy egész és két fél) olyannyira összekeveredtek a fejemben, hogy fogalmam sincs, hogy mikor milyen meccs volt, és arról sem, hogy mi mindent láttam. Ez persze némiképp köszönhető annak is, hogy (az Oxfordba való indulásom napjának kivételével) egy múzeumba sem mentünk be, inkább csak mászkáltunk és kívülről vettük szemügyre a látnivalókat.
Ezért nem sorolok fel semmit. Nagyjából mindent megnéztünk (ha nem is belülről - mint már említettem), amit Londonban látni "kell". Így hát fogok beszélni egy-két általános dologról.
Az első az időjárás. Mint tudjátok, a közvélemény az, hogy Angliában mindig esik. Ezért gondoltam, hogy tesztelem ezt a mondást - no meg a Yahoo időjárásjelentőjét (remélem holnap megkeresnek és felajánlanak nekem egy reklámszerződést...) - és megnéztem, hogy milyen idő lesz jövő héten Londonban és Oxfordban. Az előrejelzésben egy borúsabb nap szerepelt, de a többi mind napsütéses volt, huszonegynéhány fokos hőmérséklettel. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy biztos a jó országba születtem-e, és azon, hogy feladva lokálpatrióta mivoltomat, emigrálok Angliába. Húsz fok, napsütés, mi másra vágyhat az ember olyan időjárás mellett, mint ami most Magyarországon uralkodik?! (Tudom, hogy van néhány külföldön tartózkodó Olvasóm, így Nekik üzenem, hogy az idő borzalmas: Harminc fok körüli hőmérséklet, párás levegő és felváltva zuhog és tűz a nap.) Szóval megérkeztem, és vártam a szép időt. De úgy látszik az is elutazott, ugyanis Londonban nagyjából tíz percenként váltakozott, hogy épp esik-e vagy sem. Szombatra már kissé meg is fáztam (köszönhetően ennek, na meg annak, hogy én balga félmeztelenül aludtam és túl vékony volt a takaró), de szerencsére egy óra alvás (szinte) teljesen rendbetett, így a fejfájás elmúlt, kis szipákolás maradt, de remélhetőleg az is elmúlik hamarosan.
Egy másik dolog, amin elmélkedtem, az az iskolai egyenruha. Én részemről hét évi köpenyviselés után teljesen az iskolai egyenruha mellett vagyok. De én ezt nem csak egy ruhadarabbal (ld. köpeny), hanem teljes öltözékkel intézném. Akárcsak itt, Angliában. De rájöttem, hogy ez miért működik itt és otthon miért nem (működne): a kulcsszó az időjárás. Amíg itt huszonöt foknál megáll a mutató, Magyarországon felkúszik harmincötig is, ami nem igazán ideális. Persze megoldható lenne, de nem a legjobb ötlet.
De mára elég ennyi, hiszen temérdek a dolgom, az idő meg szorít. Elnézést a kurta-furcsa búcsúért. Sziasztok!
Halihó!
Itt ülök a főtéren egy McDonaldsban és végre van WiFiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii... Élek, jól vagyok, ma elmehettem volna a Stonehenge-hez, de nem mentem (a magyarázat később, a naplóban). Szóval íme amiket eddig írtam:
London
1. nap - A megérkezés
2. nap - Indul a ... ziskola
3. nap - Sneezometer
4. nap - A tíz legtömősebb étel
5. nap - A baleset
6. nap - Idiómák és ID-óták
Mindenkit szeretek, hiányoztok, csók,
üdv és béke:
[a szerk.]
Haliho emberek!
Nincs internet, csak a suliban, nem tudok mit csinalni, a naplot irom szorgosan, remelem, hogy majd valamikor kozze tudom tenni. Addig is sziasztok, jo nyarat mindenkinek, irok en, egesz kisregenyeket minden nap (eddig, csak nem tudom felrakni ugye...).
Udv es beke:
[a szerk.]
A tegnapi nap ünnepnap volt, ugyanis megérkezett a szervizbe a már oly' rég óta várt lánc és agyszett. Ami viszont még ennél is örömtelibb, hogy a kereket is megfűzték, úgyhogy már csak össze kellett dobnom a bringát. Majd a későbbiekben lesz szó arról is, előbb azonban nézzük meg az új alkatrészeket.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Kedves Mindenki!
Már régóta tervezem, hogy írok egy regényt. Ezt most azért mondom el, mert amit írni fogok, az terjedelmétől fogva is legfeljebb kisregény lesz, ami azonban annál is fontosabb, hogy inkább csak amolyan novellafüzér-szerűség lesz. Ha lesz...
Még nem vagyok biztos benne, hogy valaha is meg fogom írni. Már egyszer elkezdtem, azelőtt pedig már elkezdtem tervezni, azonban mindkét esetben kudarcot vallottam. Ha tehát így folytatom, akkor körülbelül a 876283276. próbálkozásomat siker fogja koronázni. Ám ha három a magyar igazság, akkor lehet, hogy már most összejön valami. Vagy pedig gond van a felmenőimmel (ki is mondhatja el magáról itt a Kárpát-medencében, hogy minden csepp vére magyar?)... De most nem erről szerettem volna beszélni.
A lényeg, hogy ugyebár egy regényhez (még ha ez nem is az) kell pár dolog. Az ötlet megvan. Azonban a névadással mindig gondban voltam. Állandóan azokra az ismerőseimre gondolok, akik azt a bizonyos nevet viselik. Szóval arra szeretnék kérni mindenkit, aki él és mozog és nem mellesleg alkalom adtán ide is ellátogat, hogy adjatok nekem neveket. Neveket akarok! Sok-sok nevet, hogy kedvemre válogathassak. És lehetőleg ne olyanokat, akiket ismerek. De még az is belefér, csak írjatok. Előre is köszönöm.
Még csupán annyit szeretnék elmondani, hogy előfordulhat (sőt, attól tartok, hogy fog is), hogy előbbi "műveimet" vagy azok részleteit beemelem a történetbe. Ezért elnézéseket kérek, ha valakit zavar. De igazából ez nem fog meghatni. Szóval galád és vérmes leszek.
És még valami jövendő névadóimnak: mint már említettem, nem biztos, hogy lesz ebből bármi is. Ebben az esetben elnézéseteket kérem, hogy hiába fáradtatok.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Íme második része fixi-építős sorozatomnak. Már fenn van a bringán a hajtómű és egy fék. Mindkettőről tudnék most beszélni, ám hagyjuk ezt meg magának a cikknek.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Első bejegyzésem következik a fixi-rovatba. Mint a címből is látszik, lesz egy s más a vázról, meg a megtartott alkatrészekről lesz szó. Mint ezt a cikkben is kifejtem, nem szedtem szét teljesen a bringát, hiszen a villát és vele a fejcsapágyat, valamint a középcsapágyat fölösleges volna kiszedni, hiszen így is úgy is az marad benne. De következzék a bejegyzés!
Üdv és béke:
[a szerk.]
Nem tudom észrevettétek-e, mert én is csak most döbbentem rá, hogy már ezer éve nem írtam a bringámról vagy bringázásról (legutóbb február 23-án írtam). Ez persze legfőképp annak köszönhető, hogy különböző külső és belső okokból bringátlanságra lettem kényszerítve (vakbélműtét, rossz idő, érettségi), azaz csak ritkásan és keeset jártam tekerni.
Most azonban egy új rovatot kezdek, ami azt hiszem, nem fog sok cikket tartalmazni, azonban legalább sok kép lesz benne. Az ötletet - reklámozzuk egy kicsit - az http://epitemafixim.blog.hu/ oldalról vettem. Az történt ugyanis, hogy (Enyedre béjövet) gondoltam egy merészet és eladtam az alkatrészeimet. Igen, a Campagnolo Mirage-t. Azt hiszem, kissé rosszul jártam vele, ugyanis a Betyárbecsület mellett (sőt, talán az előtt), erre a kifejezésre keresnek rá a legtöbben. És végül is kissé áron alul adtam el (értsd: lehetett volna többet is kérni érte, már csak blogom forgalmából következtetve); de legalább baráthoz került. Ennek két következménye lehet, azon kívül, hogy kevesebbet kerestem rajta: ha jó, akkor ő örül (én meg azon elmélkedem, hogy mért nem voltam eléggé nyerészkedő kedvemben...). Ha viszont rossz, akkor az több mint kellemetlen, ugyanis még legalább egy évig osztálytársak vagyunk és ha minden igaz, ugyanarra az egyetemre tartunk... De mikor leszereltem, még működött. Persze egy használt szettnél ezt sohasem lehet tudni (hisz emlékezhettek, én is használtan vettem), de mégiscsak.
Na de hagyjuk most ezeket a dolgokat. Lényeg, hogy hosszú kihagyás után egy ideig megint a bringákról lesz szó. Most, hogy kissé utánajártam, láttam meg, hogy a bringás írásokkal kezdődött minden (az első húszból-harmincból még egész sok a bringás, aztán egyre kevesebb. A már fent említett A Jelenés előtti utolsó írásom a nyári Kajak-MTB duatlon - Balaton Bike Fest-es írásom volt az utolsó, ami majd' egy éves már. Szóval van mit behozni.
És akkor ismertetném a terveket: Bár a fényképezgetést sajna kissé későn kezdtem el, de minél több képpel szeretném színesíteni a szerelésről és összerakásról szóló írásokat. Valamint azt is szeretném hozzáfűzni, hogy miután a váz meg a villa, a fejcsapágy és középcsapágy maradtak, és van még itthon egy felesleges kormányom is, így nem is sok szerelnivaló van rajta, inkább csak alkatrészvásárlás. Erről pedig annyira jól írni (mégha mégoly bőbeszédű is valaki, mint én) nehezen lehet, így inkább csak amolyan képregényként adagolnám a dolgokat. Még a kerékfűzés lehetne érdekes, de az itthoni próbálkozások után úgy döntöttem, hogy inkább szakemberre bízom a dolgot. A festés pedig, ami szintén régi álmom (még mielőtt megvettem volna az országútit, terveztem), egy ideig még váratni fog magára.
Hát ennyi lenne előzetesben. A képek készülgetnek, valamint a történet is íródik, addigis jó hétvégét mindenkinek!
Hát vége van. Mit is mondhatnék még? Kissé sajnálom, de most jó.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Íme legújabb egypercesem. Nem tudom, mennyire sikeredett jól, azt hiszem, nem adta át teljesen azt a hangulatot, amit eredetileg hozzá terveztem, de a lényeg, a mondat, ami köré az egészet építettem, szerepel benne, így mostmár kissé megkönnyebbültem. Azért ilyen gyönyörű körmondatok nem lesznek benne, annyit ígérhetek.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Ismét egy kis írásocska; egyszerű, rövid, az értelmét ne kérdezzétek. Mit is mondhatnék még?
Üdv és béke:
[a szerk.]
Kedves Olvasóim!
Van itt két vers, amiket nemrégiben írtam. A Zűrzavar miatt szégyellem magam, azt hiszem, hogy ez a nagy költőknek megengedett, hogy ilyeneket műveljenek, nekem meg nem. Szóval emiatt felelősséget nem vállalok. Ez most van, és ígérem, hogy nem lesz gyakrabban, mint eddig. És mivel eddig ez az első, remélhető, hogy (jó ideig, ha nem is örökre) ez lesz az utolsó ilyen. A másik pedig egy angolóra szüleménye. Angolóráimon mostanság igen ihletett vagyok. Tudniillik a német miatt nem vagyok hajlandó figyelni. Pontosabban figyelek, csak nem dolgozom. Pontosabban dolgozom, csak nem olyan rendesen. Pontosabban rendesen dolgozom, csak nem jelentkezem önként meg ilyesmi. Pontosabban jelentkezem önként meg ilyesmi, csak... ha gödörben vagyok, enm ások tovább. Szóval a Felteszem a kezemet egy angolóra szüleménye.
Olvassátok őket szeretettel!
Üdv s béke:
[a szerk.]
Újabb versem érkezett. Ma írtam. Már egy ideje érik bennem, de ma végre képernyőre vetettem. Nem mondom, hogy korszakalkotó - legfeljebb számomra. Végre elhagytam ugyanis az unalmas formai mindenféle kikötéseket és csak írtam, ahogy jött. Annyira kidolgozottnak sem mondanám, mivel nincs fél órája, hogy elkészült-a-nagy-mű-igen-a-gép-forog-az-alkotó-pihen, de itt van nektek,
Üdv s béke:
[a szerk.]
Íme a mai napom. Részben az esőről szól, ám nem árulok el vele nagy titkot, hogyha azt mondom, hogy azért nem teljes egészében. Az eső pedig még mindig esik. Aki cukorból van elolvad. Ez most így zagyvaságnak tűnik, de a végén minden
Üdv és béke:
[a szerk.]
Kedves Olvasóim!
A hivatkozás, melyet alant találhattok, egy oldalra vezérel majd, ahol két egyversszakos vagy egy kétversszakos versem található. És nagyon bugyuták. Ha emlékszik valaki Rozmáros versemre, akkor sejtheti miről van szó. De vigyázzatok, mert ez tényleg
Üdv és béke:
[a szerk.]
Ismét egy etika házidolgozatot közlök, sietve írtam (olyan is lett...), ezért legyetek elnézőek vele szemben. Kissé szentbeszédes hangulatba csap át néha, ha nem akartok rosszat magatoknak, ne olvassátok el.
Ja, és már a cím is nagyzoló.
Tökmindegy, holnapra elfelejtem, hogy miről szólt...
Üdv és béke:
[a szerk.]
Most mit mondjak erről? Nem tudom. Hogy miért írtam? Azt talán sejtem. Hogy miért most? Mert esik az eső, nincs kedvem tanulni és elegem van. Ennyi. És nem tudom. Nem tudom a választ. Csak elhiszem.
Üdv és béke:
[a szerk.]
Íme újabb írásocskám, nem árulok el róla semmit. Igazából még azt sem mondom, hogy szerintem jó lett-e, vagy sem. Ezt majd úgyis eldöntitek Ti. Igazából az ötlet az, ami érdekes, hiszen azt hiszem, hogy én egy idő után halálra unnám magam a különböző írásaim felépítésén. De nem beszélek magam ellen, ezt tegyétek meg inkább Ti magatok a Hozzászólás intézményét használva. De előtte
Üdv és béke:
[a szerk.]
Új naplórészletem történetét páran már ismeritek, de olyannyira tetszett ez nekem, hogy nem állhattam meg, hogy meg ne írjam. Sajnos a CM-es hétvége már nem aktuális, a vakbélműtétemre meg már nem is emlékszem, tehát azokból - bár lehetséges, de - nemigazán várható, hogy valami írásocskát domborítanék. Ezt azonban
Üdv és béke:
[a szerk.]
Na, rögtön kiírtam magamból ezt is, ha már leültem. Mondjuk a rögtön csak annyit takar, hogy az ezt megelőző novella után, hiszen az eset már lassan két hete esett (bocsánat, ez kihagyhatatlan volt).
Üdv és béke:
[a szerk.]
Kedves Olvasóim!
Ez úton is elnézést szeretnék kérni, mivel ígéretemmel ellentétben nem írtam. A helyzet az, hogy míg én azt hittem, hogy van még egy szabad hetem, kiderült, hogy nincs, így az írás elsikkadt. Most igyekszem pótolni a lemaradást - van is mit -, de csodát ne várjatok. Nemsokára következik egy jó kis érettségi, de azután már tejjel-mézzel folyó Kánaán.
Új írásom rövidke és tartok tőle, hogy sokatoknak nem fog tetszeni. Igazából ez teljesen másképp indult, csak a hangulat, amivel írni kezdtem, megváltoztatta a "történetet". Hamarosan következnek még mások is, kérdés, hogy mire lesz időm, meg ihletem, de szeretnék írni egy naplóbejegyzést a műtétemről, két konyhafilozófiai művet, (egy szentbeszédet) és esetlen egy, a Tanmeséhez hasonló írást.
De addig is:
Üdv és béke:
[a szerk.]
Új "mesém" - amint a címből is látható - a farkast kiáltó juhász történetének sorai idézi - kicsit másképp. Kritikus Olvasóim kedvéért annyit hozzáfűznék, hogy nem tartom legjobb novellámnak. A gondolat, amellyel párban eme írásom fogant, sajnos elveszett az idő folyamán. De az ötletet leírtam, amiképp a novellát is.
Üdv és béke:
[a szerk.]
